Pünkösdre várva 40.

Pünkösdre várva 40.

A Szentlélek húsvéti működése 

Isten végtelen jóság. Az Atya öröktől fogva saját végtelen erejével birtokolja a mindentudó és mindenható isteni természetet. Ezt a kimondhatatlan kincset előbb az isteni születéssel együtt a ajándékozta oda:„Kezdetben volt az Ige. az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő  volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1-2) Az Ige azonnal vissza is ajándékozta Atyjának. Amikor pedig immár közös kincsük volt az isteni természet, azonnal odaajándékozták közös leheléssel a Harmadik Isteni Személynek is, aki azonnal visszalehelte az Atyának és Fiúnak.1932-ben ez volt az Atya egyik legfontosabb kinyilatkoztatása: „Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső, és sok egyéb, amikről tudtam, hogy megélhetőségükhöz szükséges” (Az Atya szól 23) Ehhez a teremtéshez azonban szükségesnek látta, hogy isteni fénye az egész világon ragyogjon. Ezért Fia felveszi előbb elhatározásban, később a valóságban is legkedvesebb teremtményei, az emberek kettős természetét, hogy mint Istenember ősmintája lehessen minden szellemi és anyagi teremtménynek. „Végül megteremtettem az embert! Meg voltam elégedve művemmel.  Az ember elkövette a bűnt, evett parancsom ellenére a tiltott fáról (Ter 2,16-17) Ettél a tiltott fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél. Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél? Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem” (Ter 3,11b-13) Ezért és az összes ember bűnéért kellett vállalnia az Istenembernek a kereszthalált. Megtette, de a feltámadása estjén az apostolainak és utódaiknak ezt parancsolta:„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: vegyétek a S Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akiknek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21-23)