Évközi 30. hét kedd

Évközi 30. hét kedd

„Azt gondolom, hogy a szenvedés nagy érték.”

A társadalmi érintkezés során gyakran kívánnak egymásnak jó egészséget az emberek. Néha még azt is hangsúlyozzák, hogy csak egészség legyen, mert az a legfontosabb. A betegség ebben a megközelítésben a szenvedés minden fajtáját jelenti, mert rossz, kellemetlen,szenvedést okoz, de a túlhajtott munka, az éhezés, a hontalanság és még sokféle baj amit az egészséges test elvisel, de ha beteg, akkor úgy érzi: most szenvedek. A legtöbb ember fél mindenféle szenvedéstől. Úgy érzi, elviselhetetlenül nehéz. Menekül előle. Azonnal orvoshoz rohan, ha fáj valamije. Nehezen érti Jézust, a szenvedő Megváltót, aki önként vállalta a keresztet és a halált. Jézus nem volt sztoikus bölcselő, aki száraz szemmel öleli át a halált (La jeune captive) A szenvedés benne túlvilági vonatkozásban nyer értelmet: „az örömre tekintett, amit a szenvedéssel kiérdemelt, és úgy vállalta a halált.”(Zsid 12,1)„Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt.”(Fil 2,8-9) Így érthető a mai szentlecke megállapítása: „Azt tartom ugyanis, hogy amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.”(18) Az én szenvedésem Jézuséban isteni értékűvé válik: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egész egyháznak javára.”(Kol 1,24) A szenvedés tehát nem önmagában érték, hanem a krisztusi és felebaráti szeretet által lesz azzá.