„Ti az Egyház szívében vagytok!” – Székely János gondolatai a római cigány zarándoklat után

Október 24. és 26. között európai cigány zarándoklatot tartottak Rómában, amelyen mintegy hétezren vettek részt, köztük százötvenen Magyarországról érkeztek. A magyar csoportot Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációért felelős tagja is elkísérte.

Ötven évvel ezelőtt Boldog VI. Pál pápa a Róma melletti Pomeziában ezekkel a szavakkal köszöntötte az odaérkezett roma zarándokokat: „Akárhol megálltok, alkalmatlankodónak és idegennek tartanak titeket. Itt nem! Itt olyan valakit találtok, aki szeret, aki értékel, aki segít benneteket. Ti az Egyházban nem a periférián vagytok, hanem bizonyos értelemben a középpontban, a szívünkben! Ti az Egyház szívében vagytok!” (Insegnamenti III [1965], 491)

Ferenc pápa október 26-án hétezer roma zarándok előtt, a zarándokok hatalmas örömujjongása közepette felidézte ezeket a felejthetetlen szavakat.

A katolikus egyház és a cigány nép közötti kapcsolat nem új keletű, évszázadokra nyúlik vissza. A cigányság Európába való megérkezése óta nagyon sokan, papok, szerzetesek és világi keresztények tettek azért, hogy a mélyszegénységben élő roma családokat segítsék, a roma gyerekek iskoláztatását biztosítsák. A 16–17. században már két jezsuita atya, Pedro León és Pedro Catalayud segítették a romákat, tanították a cigány gyerekeket Spanyolországban. 1899-ben egy francia világi keresztény, Lucie Peter a touloni pályaudvaron egy vagonban létesített „iskolát”, és ott közel negyven éven át ő maga tanította a roma gyerekeket.

Míg Európa sok országból (például Angol Királyság, Német Birodalom) kiűzték a cigányokat, addig a Pápai Állam sok cigány családot befogadott. Rómában külön utcájuk is volt, amelyet cigányok utcájának (strada dei li zingari) neveztek.

Magyarországon, Szatmáron a 18. század közepén Hám János püspök a ferencesek segítségével iskolát hozott létre roma gyerekeknek. Érsekújváron Farkas Ferdinánd plébános 1850-ben szakiskolát létesített cigány fiatalok számára, és a végzett fiataloknak ő maga igyekezett állást találni az ismerős mestereknél. A szolidaritás hasonló példáit még hosszan lehetne sorolni.

Ebbe az évszázadok óta tartó jó kapcsolatba illeszkedett bele az idei roma zarándoklat, amelynek során a résztvevők találkoztak Ferenc pápával. A találkozás előtt a VI. Pál teremben különböző zenekarok és tánccsoportok léptek fel, akik közül ki kell emelnünk a Kalyi Jag együttest Varga Gusztáv vezetésével. Méltán kapták talán a legnagyobb tapsot hagyományokra épülő, autentikus énekükkel.

A Szentatya beszéde előtt Peter Pollák szlovák parlamenti képviselő cigány nyelven beszélt a romák helyzetéről és arról, amit ő a romák érdekében közéleti szereplőként tesz. Ezután egy szerbiai születésű roma édesanya tanúságtétele következett, aki elmondta, hogy egy olaszországi táborban nőtt fel nagy szegénységben, átélve a kitaszítottságot és megvetést. Ám később találkozott a Szent Egyed (Sant’Egidio) közösséggel, újra megtalálta a hitét, tanulni kezdett, megnyílt előtte egy tágasabb, emberibb élet lehetősége. Gyermekeit ő már hitben neveli, és segíti minden lehetséges módon a tanulásukat.

Ferenc pápa egy cigány nyelvű mondattal kezdte beszédét („O Del si tumenca!” – „Kedves cigány barátaim!”), amire hatalmas tapsvihar volt a válasz. A Szentatya kiemelte, hogy az egyház mennyire szereti és értékeli a cigány népet. Hangsúlyozta, hogy a roma kultúra értékeit meg kell őrizni és meg kell ismertetni. Rámutatott a gyerekek iskoláztatásának, valamint annak fontosságára, hogy a szülők és a nagyszülők segítsék a gyermekeiket, unokáikat a tanulmányaikban. A pápa kiemelte: ez a cigányság felemelkedésének egyik legfőbb útja és eszköze.

A Szentatya hangsúlyozta, ismeri a romák nehéz helyzetét, hiszen Róma külső kerületeinek plébániáit látogatva gyakran találkozik velük. Leszögezte, hogy elfogadhatatlan az, hogy gyermekek megfagyjanak vagy bent égjenek egy viskóban, ahogyan az nemrégiben Olaszországban megtörtént. Kiemelte, hogy a cigányoknak, mint minden embernek, joguk van az emberhez méltó megélhetéshez, lakhatáshoz.

A pápa hangsúlyozta továbbá azt is, hogy az évszázados előítéleteket le kell rombolni, és kiemelte, hogy az előítéletek lerombolásában a romáknak is fontos szerepük van. Úgy kell élniük az európai társadalmakban, hogy soha ne adjanak alkalmat a médiának és a közvéleménynek arra, hogy a viselkedésük miatt negatív kép alakulhasson ki a romákról. Ferenc pápa rámutatott: a jogok és a kötelességek elválaszthatatlanok, és a romáknak a társadalmi együttélés törvényeit betartva kell építeniük a testvéri kapcsolatot a többségi társadalommal.

A magyar cigány zarándokok százötven fős csoportja nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a Szentatya szavait. Hálásak voltunk azért is, hogy az egyház az őszinte beszédet szereti; a romáknak nemcsak a jogairól, hanem a kötelességeiről is szó esett. Zarándokcsoportunk számára a kegyelem egészen különleges ideje volt ez a néhány Rómában töltött nap. Megindító volt az a szeretet, ahogyan Ferenc pápa a betegeket megáldotta, megölelte, ahogyan szeretettel fogadta a cigány zarándokok sokszor viharos szimpátiakifejezéseit. Hálával töltött el minket az a gesztus, ahogyan a pápa a cigány Madonna szobrát egy gyönyörű új koronával megkoronázta. Óriási élmény volt Boldog Ceferino, a romák védőszentje oltárának meglátogatása (a Divino Amore-zarándokhelyen), az ottani imádság és ének. És felejthetetlen volt az Assisiben tartott zárószentmise is.

A magyar cigány zarándokok sokfelé feltűnést keltettek gyönyörű énekükkel, imájukkal, rendezettségükkel. Büszkén vonultunk Róma utcáin, sokan integettek nekünk, köszöntöttek minket, meglepődve és szeretettel. Segítse ez a jubileumi zarándoklat a romák és nem romák testvériségét hazánkban és egész Európában!

Magyarországról több egyházmegyéből, három busszal, mintegy százötvenen vettek részt a cigánytalálkozón.

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök mellett Dúl Géza váci egyházmegyés pap és Makkai László görögkatolikus pap, illetve Szocska Ábel bazilita szerzetes kísérték a zarándokcsoportot, akikhez csatlakozott a családszinódus ideje alatt Rómában tartózkodó Kocsis Fülöp érsek-metropolita is.