Évközi 34. hét szerda

Évközi 34. hét szerda 
Dán 5, 1-6. 13-14. 16-17. 23-28; Lk 21, 12-19
„Mene, Tekel, Parszin”

Az egyetlen igaz Isten komoly figyelmeztetést küldött Nabukodonozor babiloni királynak. A rémisztő szobor látványa annyira megijesztette a királyt, hogy az álmot teljesen elfeledte. A félelem azonban annyira a tudatába ívódott, hogy minden áron meg akarta érteni álma üzenetét. Annyit megértett belőle, hogy valaki nagyon fontos dolgokat üzen, és neki szól az üzenet. Amikor életveszélyesen megfenyegette álomfejtőit, mert azok képtelenek voltak kitalálni az álmot, Dániel Istenhez könyörgött három társával együtt a titok megfejtéséért, Dánielnek megmutatta az Úr az üzenetet és értelmét. Nabukodonozornak személyesen annyi szólt, hogy őt Isten a legértékesebb uralkodónak tartja: arany fej. Utána mindig kisebb birodalmak keletkeznek. Ezek egyre durvábbak, kegyetlenebbek lesznek. Nem törődnek a mindeneket teremtő egy Istennel, ezért elküldi a Megváltót az égből. Őt ezek az istentelen hatalmak szinte semmibe veszik. A hegyről legördülő pici kő azonban egyre nagyobb hatalom lesz a történelem folyamán. Végül is megsemmisíti a földi rémuralmakat, és egyedül marad hatalmas hegyként: úr lesz örökre mindenek felett. Csodálkoznék, ha ezt a megrázó történetet nem írták volna le, nem mesélték volna a trónörökösnek, Baltazárnak. Még furább lenne az ő magatartása, ha mindezeket tudta, és mégis úgy viselkedett ezervendéges lakomáján, ahogyan apja azt sosem tette. Elborult aggyal megparancsolta, hogy hozzák elő az egy Isten jeruzsálemi templomából elrabolt, de szentként, profán célokra fel nem használható kincsekként tartották pogány templomuk raktárában. Baltazár Isten feletti úrként mutogatva magát evett-ivott a szent edényekből, és erre adott engedélyt feleségeinek, mellékfeleségeinek és az egész vendégseregnek. Isten akkor küldte az író kezet, hogy írjon titkos írással rémisztő üzenetet a királlyal szemközti falra. Baltazár király rögtön észrevette és megértette, hogy az írás neki szól, és semmi jóval nem kecsegteti. Hívatta ő is, mint apja annak idején, az álomfejtőket, bölcseket, hogy mondják meg, mit jelentenek ezek a baljós írásjelek. Most sem tudta senki, mit kezdjen velük: ismeretlen írásjelek, jelentésük, pedig teljesen felülmúlta a sarlatánok képességeit. Ekkor eszébe jutott valakinek az új király udvarából kiszorult régi, megbecsült, nagy tanácsadó, Dániel. Szólt a reszkető királynak: Hívasd ide apád remek álomfejtőjét. Ő majd elolvassa a jeleket és megmagyarázza értelmüket. Amint Dánielt előkerítették, a király kikérdezte kilétéről, nagy rangot és ajándékokat ígért neki. Dániel ezeket visszautasította, de az üzenetet elolvasta és elmagyarázta jelentését. Az írás: „Mene, Tekel, Parszin. A dolog értelme a következő: Mene: Megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta Isten országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta. Ugyanazon az éjjelen megölték Baltazár káldeai királyt” (25-28. 30) A dölyfössé vált vezetőknek érdemes lenne megfontolni ezeket az üzeneteket. A hatalom Istentől van az emberek javára. Isten időnként mindenkit elszámoltat, és igazságosan ítél: az igazság és a szeretet mércéjét alkalmazza következetesen. Az Ő ítélete mindig jogerős.