MIVEL egészítem ki igazán Krisztus szenvedéseit?
Jézus rengeteget szenvedett lélekben és testben egyaránt, és szenvedéseit folytatja titokzatos testében, az Egyházban, és kéri,hogy hívei kapcsolódjanak titokzatos testének a szenvedéseibe. Jólesik rágondolni, hogy az én fájdalmaim is kiegészíti Urunk kínszenvedéseit. Kérem, fogadd el, Uram! Visszagondolva a Filippi levél gyönyörű megfogalmazására: „Szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejében olyan lett mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Isten ezért fölmagasztalta” (7-8) A krisztusi szenvedések igazi kiigazítása akkor következik be, ha életünk próbatételei elsegít minket arra a fokra, hogy mi is engedelmesen válasszuk azt, amit az Atya akar. Az Egyház első pápája, Szent Péter, kiváló utat mutat nekünk. Megdöbben már attól is, hogy Jézusnak szenvednie kell. Megpróbálja lebeszélni (Mt 16,21-23) Kemény rendreutasításban részesül. Péter, Jézus kínszenvedése kezdetén fölajánlja az Úr szenvedésének vállalását, mire megkapja a kijózanító választ: „Még ma éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem”.(Mt 26,34) Igaz, amikor Jézus az udvaron áthaladva ránézett, elszégyellte magát, keserves sírásra fakadt (Mt 26,75), aztán annyit siratta vétkét haláláig, hogy a könnyek barázdát vájtak arcába. Jézus tovább nevelte főapostolát a Genezáreti tó partján a csodálatos halfogás után, amikor háromszor is megkérdezte: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (Jn 21,15-17) Péter igenlő válaszaival mindannyiszor megelégedett az Úr, és ismételten rábízta juhai, tehát a benne hívő emberek lelki gondozását. Következett ezután a legnagyobb feladat, a krisztusi sors legigazibb vállalása: elfogadni azt, ami az Atya akarata. Jézus sétálni hívja Pétert. „Bizony, bizony mondom neked: Mikor fiatalabb voltál, magad övezted föl magadat, és oda mentél, ahová akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedet, és más övez fel téged, aztán oda visz, ahová nem akarod”. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: Kövess engem”. (Jn 21,18-19) Eddig Jézus ezt soha nem mondta Péternek, de ő valószínűleg tartott ettől a lehetőségtől. Most, amikor Jézus közölte vele az Atya akaratát, emberi segítség után kutat. Meglátja barátját, Jánost. Jólesnék szívének, ha vele közösen lehetne vállalni ezt a súlyos küldetést: „Uram, hát ővele mi lesz? Jézus így felelt: Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el. nem jövök, mit törődöl vele? Te kövess engem!” (Jn 21,22-23) Péter megértette Isten vele kapcsolatos tervét. Mint Róma püspöke az üldözések idején még egyszer kísértésbe esett. Hívei rábeszélték, hogy meneküljön el a városból. Az Egyháznak még nagy szüksége van szolgálatára. Kora hajnalban el is indult. A szürkületben feltűnt neki vele szemben egy keresztet cipelő férfi. Amikor találkoztak, döbbenten ismerte fel Mesterét. „Quo vadis, Domine?” Rómába megyek, Péter, hogy helyetted keresztre feszíttessem magam”. Péter visszafordult. Néró császár parancsára a Vatikáni halmon keresztre feszítették. Azt kérte, hogy fejjel lefelé szegezzék a keresztfára: Nem vagyok méltó arra, hogy úgy haljak meg, mint az én Mesterem. Egy életen keresztül kapom a kegyelmeket, amelyek segítettek és segítenek felismerni, hogy Istennek komoly tervei vannak velem. Napról napra ezt kell keresnem és engedelmesen valóra váltanom. Néha nagyon nehéz. Megesik, hogy kinevetnek érte. Krisztus engedelmes lett a halálig. Én is ezt akarom. Aki pedig elmélkedésemet átelmélkedte, gondolja meg, Isten őt is éppen úgy szereti, mint Pétert vagy engem. Amit az Úr kér remek élet, csodás befejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése