Nagyböjt 5 hete csütörtök

Nagyböjt 5 hete csütörtök
Ter 17,3-9; Jn 8,51-59
„Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem"

Köztudott dolog már az ősszülők kora óta, hogy az ősbűn következtében nekik is és minden utódjuknak büntetésből meg kell halniuk. Ezt jól tudták a Jézus korabeli zsidók is. Ezért, amikor Jézus kimondta ezt a mondatot: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem", felhördültek hallgatói, egybe n vitapartnerei, és ugyancsak keményen elítélték: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?" (52-53) Valószínűleg félreérthető volt Jézus kijelentése. Szent Jeromos Vulgata-ja így írja: „Mortem non videbit in aeternum". Szó szerinti fordításban: Halált nem lát mindörökké. Ebből következhet, hogy eredeti arámban, ahogyan Jézus beszélt, azt fejezte ki az Úr, hogy testi halála senkinek sem tart örökké, mert mindenkit feltámaszt Isten ereje a világ végén, de aki Jézus tanítását megtartja, az az örök halált, vagyis a pokol büntetését nem látja, nem szenvedi meg sohasem. Jézus nem magyarázza a kérdés ama részét: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem". A vád annyira durva, annyira sértő Jézusra, hogy nem válaszol rá. Célja bizonyítani, hogy Ő valóban nagyobb Ábrahámnál és a prófétáknál is. A kérdés éle pedig merészen vág: „Mivé teszed magad?" Jézus erre válaszol: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: Istenünk, pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom" (54-55) Jézus tehát nagyon vigyáz a fogalmakra, hogy azok igazak legyenek, vagyis megfeleljenek a valóságnak. Másutt kifejezetten tanítja: „Az Atya nagyobb nálam" (Jn 14,28) Itt is betartja a szabályt, Atyja dönti el, mit érdemel Fia. A másik kérdés, hogy ki nagyobb: Ábrahám-e vagy Jézus, szintén válaszra vár. Jézus az Isten Fia, elméletileg nem fér kétség hozzá, hogy személy szerint végtelenül nagyobb Ábrahámnál. „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett. A zsidók erre azt mondták neki: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?" (Jn 8,56-57) Ezt egy bibliai eseménnyel kívánja Jézus érzékeltetni. Utal arra a látogatásra, amikor Ábrahám Mambre tölgyfája alatt ülve a déli hőség idején a szemközti dombhajlatban három vándort látott közeledni. Eléjük sietett. Amint találkoztak, egyiküket mély leborulással, tehát imádattal köszöntötte, mert Istennek ismerte föl emberalakja ellenére. Valóban Isten volt, aki elfogadta Ábrahám vendégszeretetét, megmondta neki a várva-várt jó hírt, hogy esztendő múlva megszületik a fia. Másnap pedig az angyalokat Szodomába küldve felfedte Ábrahám előtt Szodoma és Gomorra pusztulását. Lehet, hogy az isteni Személy a Fiú volt. Jézus azt az alakot vette fel előre látomásban, amelyben vitapartnerei látták a templomban. „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok"(58) zárta le Jézus a hosszú és fontos vitát. Hallgatói szerették volna megkövezni, de Jézus eltűnt előlük.