Teréz anya nővéreinek vértanúsága Jemenben – a támadást túlélő nővér beszámolója

Sally nővér, a kolostor elöljárója volt az ötödik, aki abban az ádeni házban dolgozott, ahol március 4-én lemészárolták a Szeretet Misszionáriusai nővéreket. Túlélte a mészárlást, és felelevenítette a tragédia perceit: történetük az első évszázadok vértanúinak sorsára emlékeztet.

Március 4-én fegyveresek lemészárolták a – Kalkuttai Teréz anya által alapított – Szeretet Misszionáriusai kongregáció négy tagját Jemenben. A nővérek mellett a közösség tíz munkatársa is életét vesztette.

Nővértársa három sűrűn teleírt lapon örökítette meg a történetet, amelyet a mészárlást túlélő Sally nővér idézett fel. Napokon át a Szeretet Misszionáriusai nővérek kolostoraiban adták körbe a kézírásos papírt, majd a National Catholic Register amerikai katolikus portál közölte a teljes angol nyelvű átiratot.

Sally nővér számos részletet közöl a mészárlásról. Megerősíti, hogy a négy meggyilkolt nővéren kívül öt másik áldozat – öt fiatal etióp – szintén keresztény volt. A többiek muzulmánok voltak, ők az Iszlám Állam terroristáinak parancsát hallva kiáltoztak, hogy ne bántsák a nővéreket.

Az ádeni kolostor elöljárója úgy menekült meg, hogy a hűtőraktárba zárkózott be. A mészárlás elkövetői tudtak arról, hogy öt nővér van a házban, és hosszan keresték őt. Ki is nyitották a hűtőraktár ajtaját, de csodával határos módon nem vették észre, hogy az ajtó mögött rejtőzött.

A túszul ejtett szalézi szerzetes, Tom atya a dzsihadisták érkezése előtt elfogyasztotta a tabernákulumban maradt ostyadarabokat. Mielőtt magukkal hurcolták, a terroristák mindent leromboltak a kápolnában.


Miután a dzsihadisták elhagyták az épületet, Sally nővér sorra látogatta a gondozottakat, hogy meggyőződjön róla, jól vannak-e. Amikor megérkezett a rendőrség, nem akarta elhagyni az épületet, az idős és a fogyatékkal élő gondozottak is kérlelték, hogy maradjon. A rendőrök azonban kitartottak amellett, hogy magukkal viszik, mert úgy vélték, a dzsihadisták visszamennek majd, hogy megkeressék.

Sally nővér elbeszéléséből egyértelműen látszik, hogy a nővérek tisztában voltak azzal, milyen veszélyeket rejt az ádeni életük. Tom atya mindennap elmondta: „Készen vagyunk a vértanúságra.” Az írásból megtudjuk azt is, hogy Ferenc pápa a titkárán keresztül minden héten érdeklődött felőlük, és lelki közelségéről biztosította őket.

Az elbeszélésben Sally nővér megvallja, hogy szinte bűntudatot érez, amiért nővértársaival ellentétben túlélte a mészárlást. Egy társa azzal vigasztalta: Isten akaratából maradt életben, hogy elbeszélje a történetet.

Teréz anya nővérei ádeni házának elöljárója tájékoztat arról is, hogyan érkezett a városukba az Iszlám Állam. Áden gazdag város, amely behívta az ISIS-t, küzdjön meg azért, hogy független lehessen Jemen többi részétől. Amikor azonban győzelmet arattak, a dzsihadisták nem hagyták el többé a várost. Most az a céljuk, hogy véget vessenek a városban a keresztények jelenlétének. Korábban, amíg a harcok folytak, a katonáknak nem volt idejük arra, hogy a szerzetesekkel foglalkozzanak. „A nővérek sokszor meghalhattak volna a háborúban, de Isten azt akarta, hogy világos legyen: a hitük miatt lettek mártírok” – írja visszaemlékezésében Sally nővér. Hangsúlyozza, hogy a többi muzulmán azonban mindig tiszteletben tartotta őket.

Elbeszélése végén leírja, hogyan imádkozik a mészárlás óta: „Imádkozom, hogy vérük a közel-keleti béke magva legyen és megállítsa az ISIS-t.”

Az elbeszélést lejegyző Rio nővér így kommentálja a történteket: „Annyira hűségesek voltak küldetésükhöz, hogy az ISIS pontosan tudta, mikor kezdik és mikor végzik a munkát a házban. Éppen mivel ilyen hűségesek voltak, ott voltak a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban, és készen várták az érkező Jegyest.”