Nagyböjt 5 hete szerda

Nagyböjt 5 hete szerda  
Dán 3, 14-20. 91-92. 95; Jn 8, 31-42
„Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok”

Érdekes megfigyelni, hogy a sátoros ünnepek alkalmával folytatott vitát hallgatva sokan hittek Jézusban, mert ők megértették, hogy Jézust Isten küldte, Isten Jézus Atyja, Jézus tehát annak a végtelen, egyedül mindenható Istennek a Fia, akit a zsidók Istenüknek hittek Ábrahám óta. Jézus nyilván örült ennek a hitnek, hiszen éppen azt kifogásolta az előzményekben, hogy hallgatói nagy része az üdvösségnek ezt a feltételét, Jézus Istenfiúságát nem akarták elfogadni. S ekkor Jézus új tanítványainak szánja a következő figyelmeztetést: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,31) Mivel  a templomban lettek hívők, az Úr szükségesnek tartotta figyelmeztetni őket, hogy tanítvánnyá csak az lehet, aki Jézus tanítását teljesen megismeri, elfogadja igaznak, megvallja az emberek előtt. A hit ugyanis csak akkor lesz az üdvösség eszköze, ha az ember nyilvánosan vallja, elismeri Jézust mesterének azok előtt is, akik a zsidó nép hivatalos elöljárói, akiknek egyelőre nincs jó akaratuk Jézust Messiásnak elismerni. Jézus jól tudta, hogy mostani hitük még nem elég a teljes odaadásra. Majd a következő tavaszon, húsvét előtt egy héttel lelkes tömeg vallja meg hitét, hogy Jézus Dávid Fia, a megígért Messiás. Hozsannázva kísérik be az Olajfák hegyéről Jeruzsálembe. Pár nap múlva pedig vezetőik utasítására megtagadják Pilátus ítélőszéke előtt többször is, ellene szavaznak Barabás javára, és kifejezetten halálát követelik: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát”.(Jn 19,7) A nép pedig nem egyszer, ismételten is azt kiabálta:„Feszítsd meg!” (Mk 15,13-14) Erre gondolhatott Jézus, amikor kijelentette újdonsült hívei előtt:Hiába mondogatjátok, hogy ti szabadok vagytok, nem kell igazsággal felszabadítani benneteket:„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, szolga. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok” (Jn 8, 34-37) Jézus tehát mindenben az igazságot mondja és cselekszi, tehát senki kedvéért meg nem változtatja a szavak és tények összhangját, mint akik majd földi elöljáróik parancsára szembefordulnak Jézussal. Azok ugyan felkapják a fejüket, hogy az ő apjuk Ábrahám, de Jézus megismétli fentebbi kijelentését, és amíg saját Atyjának mondja Istent, hallgatói apjának viszont az Isten ősellenségét, a sátánt nevezi meg. „Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek. Erre azt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem”. (41-42) A zsidók megismerhették volna a teljes igazságot, de az ördög, a hazugság és gyűlölet atyja rabszolgává tette őket. Vigyázzunk.Ugyanezt teszi most is sok-sok emberrel.