Nagyböjt 5. vasárnap

Nagyböjt 5. vasárnap
Iz 43,16-21; Fil 3,8-14; Jn 8,1-11
„Én, sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Jézus a mai evangéliumban leírt eseményt megelőző napon a sátoros ünnep alkalmával a templomban ezt jelentette ki: „Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, Aki Igaz, akit ti nem ismertek. Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem" (Jn 7,29-30) Jézus itt az Atyáról szólt, aki valóban igaz, de végtelen Szeretet is. Azért küldte hozzánk Fiát, hogy erről tanúskodjék. Jézus ezután kiment az Olajfák hegyére, éjszakára. Reggel viszont visszatért a templomba és ott újra tanított. Mivel ellenségei előző napi kijelentése miatt nem tudtak neki ártani, ezen a reggelen új ürüggyel próbálkoztak. Eléje vittek egy házasságtörésen kapott asszonyt. Ismerték Jézus irgalmas szívét, ezért csapdát állítottak neki: „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz? Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék és vádolhassák" (8,5-6)„Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: a vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van. Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára eloldalogtak". (6-9) A szövegmagyarázók szerint a vádlók bűneit írta a porba az Ur, s aki megpillantotta saját bűnét, bölcsebbnek találta, ha elinal.„Jézus fölegyenesedett és megszólította: Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el? Senki, Uram - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: Én, sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" (10-11) Jézus igazságos volt? Igen, hiszen kihangsúlyozta: most bűnös voltál, de többé ne vétkezzél. Egyúttal viszont irgalmas is volt, hiszen a bűnért járó büntetést megakadályozta. Tette ezt a szerint, ahogy Atyjánál tapasztalta. Hiszen jól tudta, hogy Atyja éppen azért küldte a földre saját Fiát, hogy itt minden ember bűnét magára vállalja, vérével mossa le, így fizessen az isteni igazságosságnak. így lehet ítéleteiben Isten egyszerre abszolút igazságos és irgalmas is. Egy modern kori látomásban az Atya így nyilatkozott erről a kérdésről: ha ember megfizethetett volna a világ bűneiért a szenvedéseivel, nem lett volna szívem elfogadni gyötrelmeit. Nem volt más választásom, hiszen így a Fiamban magam szenvedtem. Jézus pedig így magyarázta meg álláspontját: „Nagyobb szeretete senkiknek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13) Ő istenemberi életét adta oda értünk a legborzalmasabb körülmények között. Ismerünk sok emberi életáldozatot is, ezek is igen értékesek. Az igaz ember rendkívül hálás is értük. Aki pedig akár Jézusét, akár mások hősi áldozatát nem köszöni meg, sőt lekicsinyli és besározza, az vétkezik.