Évközi 8. hét hétfő
Ismét öröm és szomorúság tűnik fel a mai
olvasmányokban, de most más dimenzióban. Az öröm, melyről Szent Péter apostol
ír, nem múló érzelem, hanem a keresztény lélek Istentől rendelt és Krisztus
által a Szentlélekben megvalósuló állapota, hiszen az Atya nagy irgalmasságában
az élő reménységre teremtett újjá minket. Az igazi, istenes öröm forrása e
romolhatatlan és szeplőtelen örökség elragadtatott szemlélete. Az az öröm, mely
ebből a belső látomásból táplálkozik, nem ideig-óráig él csupán, hanem tartós
és romolhatatlan. Nélküle a Szent Péter említette megpróbáltatások elviselése
keserves, sőt lehetetlen feladat volna számunkra, így azonban a próbatételek és
szenvedések által naponta felemelkedünk oda, ahol szívünk egyre jobban otthon van:
mennyei örökségünk romolhatatlan világába.
A gazdag ifjúról azt olvassuk a mai Evangéliumban,
hogy szomorúan távozott Jézustól. Itt sem pillanatnyi lehangoltságról, múló
bánatról van szó, hanem egzisztenciális csalódottságról, mert céljának elérése,
hogy bejusson Isten országába, lehetetlennek bizonyult számára. Szívének
horizontját ugyanis nem Isten mérhetetlen gazdagsága, hanem saját gazdagsága
töltötte be, s ez elzárta előle az örök életre vezető utat. Ő saját erejéből
akart üdvözülni, mert még nem tudta, hogy embernek ez lehetetlen, de Istennek
minden lehetséges.
Urunk, Jézus Krisztus, őrizd meg és tökéletesítsd
bennünk az örömet, mely a Hozzád való tartozásunkból fakad. Add, kérünk,
kegyelmedet, hogy miközben nap mint nap tapasztaljuk méltatlanságunkat,
gyarlóságunkat, a kísértésekkel szembeni erőtlenségünket, Hozzád való
ragaszkodásunk kiégesse lelkünkből az önzés rejtett csíráit, s növelje bennünk
a hit, a bizalom és a szeretet ajándékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése