Francesco Patton az új szentföldi ferences kusztos – Beszélgetés Várnai Jakab OFM pápai vizitátorral

Várnai Jakab OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora a ferences rendfőnök megbízásából az elmúlt fél évben vizitátorként bejárta a Szentföldi Ferences Kusztódia területét, így jelentős szerepet vállalt a Vatikán által május 20-án kinevezett új kusztos kiválasztásában.

– Kérem, mutassa be a kusztódia intézményét!

– A Szentföldi Ferences Kusztódia a Szentföldön működő ferences rendtartomány. Ez a rendi egység tizenkét országban működik. A szoros értelemben vett „Szentföld” Júdea és Galilea, de vannak bibliai vonatkozású Szent Helyek Szíriában és Jordániában is, valamint történelmi a ferences jelenlét Libanonban, Egyiptomban és Cipruson, más országokban pedig a Szentföldet támogató rendházak működnek. Mivel a térség a keresztény hit számára elsőrendűen fontos, politikailag pedig igen kényes régió, ezért érthetően a Szentszék magának tartja fenn a választás megerősítését. A Rend is korán belátta a szentföldi misszió jelentőségét: 1430-ban határozták el, hogy a kusztost mindig a nagykáptalan választja, és ez a gyakorlat három évszázadon át megmaradt, sőt valójában most is él, mert a Rend legfőbb elöljárója és tanácsa választja a kusztost Rómában, nem pedig maga a közösség, vagyis a Szentföldön élő rendtagok.

Az új kusztos beiktatására az elkövetkező hetekben kerül sor: ez egy történelmi szertartás, amellyel az új elöljáró „bevonul” a kulcsfontosságú helyekre. Az első bevonulás a jeruzsálemi központi házba, a San Salvatoréba történik, ekkortól a kusztos teljes joggal gyakorolja hivatalát. Fontos (és látványos) esemény ezenkívül a Szent Sír-bazilikába, a Cenákulumba, a Betlehembe és a Názáretbe történő ünnepélyes bevonulás is, a többi felekezetek, diplomáciai képviselők és egyéb notabilitások jelenlétében.

– Mi a kusztos feladata?

– A kusztos feladatköre nagyon kiterjedt: az ott élő 265 rendtag irányítása, az 51 rendház életének megszervezése, a rájuk bízott 66 Szent Hely őrzése, a 23 plébánia és a 12 iskola felügyelete, a kusztódia képviselete az egyházi és állami hatóságok előtt, hogy csak a legjelentősebbeket említsük.

– Mit tudhatunk az új kusztos személyéről, Francesco Pattonról?

– Francesco Patton a trentói egyházmegyében, Vigo Meano faluban született 1963. december 23-án. Az észak-olasz provincia tagja. Eredetileg a trentói provinciában volt, de a hat észak-olasz provincia 2016. május 16-án egyesült. Az olasz mellett beszél angolul és spanyolul is. Első fogadalmát 1983. szeptember 7-én tette le, az ünnepélyes fogadalmat pedig 1986. október 4-én. 1989. május 26-án szentelték pappá. 1993-ban szerzett teológiai licenciátust a szaléziak római egyetemén médiatudományból. Rendtartományában és az egyetemes Rend szintjén több funkciót töltött be. 2003-ban és 2009-ben ő volt a nagykáptalan titkára. 2003-ban vizitátor volt. A trentói provinciának 2008-tól az egyesülésig tartományfőnöke volt. Az olasz ferences tartományfőnökök konferenciájának elnöke. Tagja volt az egyházmegyei papi tanácsnak a trentói egyházmegyében, tanított médiatudományt az ottani teológián. Munkatársa volt az egyházmegyei hírlapnak, rádiónak és tévécsatornának, 1991 óta van újságírói igazolványa.

Az új szentföldi ferences kusztossal személyesen is ismerjük egymást: 2003-ban és 2009-ben is ő volt az Assisiben tartott ferences rendi nagykáptalan titkára, ahol tanúságot tett kitűnő szervezési és kommunikációs képességeiről. Kulturális és történelmi értelemben pedig egy sajátos közelséget is érezhetünk vele, hiszen Trento vidéke része volt az Osztrák–Magyar Monarchiának.

– Megbízott pápai vizitátorként milyen szerepe volt az új szentföldi ferences kusztos kiválasztásában?

– A ferences rendben az a rendszer, hogy a tartományok vezetőjének választását megelőzi egy vizitáció. A generális elküld egy testvért abba a rendtartományba, aki aztán minden rendházat meglátogat, mindenkivel elbeszélget. Ezt nevezik vizitációnak. Számvetés ez a közösségek állapotával, a helyi tevékenységek működésével és az egész rendtartomány helyzetével kapcsolatban. A kusztódia vizitációjával ezúttal engem bízott meg Rendünk legfőbb elöljárója. A vizitáció a Szentföldön nagyon hosszú folyamat, mert 51 helyen laknak ferencesek.

Ezzel párhuzamosan fut egy másik folyamat is, amelyet a vizitátornak kell szerveznie, illetve jogilag felügyelnie: a kusztódiában két körben jelöltállítás történik. A további folyamat a ferences rendi vezetés és a Szentszék között zajlik, ebbe nincs betekintésem. Azonban még ennek lezárulásával sincs vége a vizitátor feladatainak: ő elnököl a káptalanon is, melyre júliusban kerül majd sor.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a Szentföldön, és különösen a polgárháborúval sújtott Szíriában? Milyen az ott élő keresztények helyzete?

– Ha a zarándokokat, akik egy-két hetet töltenek csupán a Szentföldön, szinte mindig mélyen megérinti az ottani keresztények helyzete, akkor mit mondhatok én, aki összesen négy hónap alatt az összes helyet bejártam? Való igaz, hogy számomra ez a feladat inkább ajándék volt, mint teher. Például: ugyanott végezhettem a keresztutat, ugyanolyan zajos keleti bazársoron haladva át, mint Jézus a maga idejében... ez egy egészen különleges érzés, éppen azért, mert nem egy makulátlan egyházi szertartás keretében történik, hanem olyan helyen, amely az akkori közeget is közel hozza.

A jelen helyzetben különösen kedves élményként őrzöm Ananiás házának meglátogatását Damaszkuszban, valamint a három damaszkuszi rendházban élő testvérekkel való találkozást. Nem lehet megszokni, hogy a külvárosból beszűrődik a gránátok zaja. Az emberek mégis maradnak, és a keresztény közösség is él, ott akar helytállni, ott dönt az élet mellett. Találkoztam Dhiya Aziz ferences atyával, akit kétszer is elraboltak Szíriában. A faluba, ahol szolgált, már nem mehet vissza – a kusztódia számára viszont egyértelmű volt, hogy küld oda valakit helyette. Márciusban meg is érkezett az utódja az állomáshelyre. Amíg ott keresztények vannak, a ferencesek maradnak.

Jelen pillanatban Jeruzsálem is egy olyan pont, amelyre aggódva figyelünk. Ha a más oldalról nézzük, jó példa a különböző vallások vagy felekezetek egymás mellett élésére. Pierbattista Pizzaballa leköszönő kusztosnak az utóbbi 12 évben sikerült olyan viszonyt kialakítania mind az ortodoxokkal, mind a latin pátriárkátussal, hogy ne legyen versengés vagy viszálykodás. Ez a jó viszony sok nagylelkűség, segítség, testvéri kapcsolat, rendelkezésre állás, apró gesztus eredménye. Ha valamin összevesznek a felekezetek a Szent Sír-bazilikában, abból rögtön hír lesz, de belegondolunk-e, hogy ott egyébként három felekezet használ egy templomot – folyamatosan, egymással összhangban?

Nem tartjuk történelmi esetlegességnek, hogy a Szentföldet éppen a ferencesekre bízták. A ferences köztudat szerint a rend karizmájához tartozik a szentföldi munka, és ez abból fakad, hogy Szent Ferenc nagy áhítattal volt a megtestesülés iránt. Krisztus szent emberségének a tisztelete azt kívánja, hogy azok iránt a helyek iránt, ahol Krisztus a földi életét élte, áhítattal legyünk. Úgy érzem, hogy ha a ferencesek otthagynák a Szentföldet, akkor a rend többé nem lenne az, ami. A rendi karizma szenvedne csorbát, valami lényeges hiányozna.

A vizitáció abban erősített meg, hogy el kell menni a Szentföldre. A szentföldi zarándoklat alapvető gesztusa a keresztény életnek, és ha már annyi mindenfelé eljutunk, akkor vegyük a fáradságot, hogy a Szentföldre is elmenjünk. Megnyugtatnék mindenkit, hogy semmivel sincs ott több veszély, mint bárhol másutt a világon, sőt, valójában nagyon biztonságos, hiszen Izraelben a biztonságra nagyon vigyáznak. Egyre-másra hallottam itthon: „Jaj, Jeruzsálem, ott mindenhol lőnek!” … Látunk két képet a tévében egy merényletről, és mindenki azt hiszi, hogy ott mindig, mindenhol ez folyik. Sajnos emiatt nagyon lecsökkent a zarándokok száma is. Mindenkit biztatok: ha csak lehetősége van, vegyen részt szentföldi zarándoklaton!

* * *

Várnai Jakab OFM: A Szentföldi Ferences Kusztódia története

A ferencesek szentföldi jelenléte a Kisebb Testvérek Rendjének kezdetéig nyúlik vissza, melyet Assisi Szent Ferenc 1209-ben alapított, és amely kezdettől fogva feladatának érezte a missziós evangelizációt. Az első időkben Ferenc kettesével küldte szét társait a megtérés és a bűnbocsánat hirdetésére.

1213-ban III. Ince pápa zsinatot hívott össze, amely 1215. november 11-én kezdte meg munkáját (IV. lateráni zsinat). Egyik célja: a Szentföld felszabadítása mint vallási cél újrafogalmazása, az egyház részvételének átgondolása (az V. keresztes hadjárat előkészítése). További célok: az Eucharisztiáról szóló tanítás megfogalmazása (transsubstantiatio), a megtérés, különösen a papság életének megreformálása. Szent Ferenc jelen volt a zsinaton. Gondolkodására nagy hatással volt a bűnbánat hirdetése, az Eucharisztia tisztelete, és lendületet kapott a közösség missziója is.

Az V. keresztes hadjáratot Ince utódja, III. Honóriusz pápa támogatta. 1217. augusztus 23-án Spalatóból indult el II. Endre magyar király serege. A király sikeres hadjáratok után betegsége miatt 1218 elején visszatért Magyarországra. A hadjárat végül nyolcéves tűzszünettel zárult. A fő ellenfél az egyiptomi szultán, az Ajjúbida-dinasztia tagja, Melek Al-Kamil volt (született: 1177, uralkodott: 1218–1238).

Az 1217-es ferences nagykáptalanon a Rendet 11 tartományra osztották fel, ekkor jön létre a Szentföldi Provincia, amelyet neveznek Siria, Romania vagy Ultramarina néven is. Minisztere Illés testvér lett, a Rend későbbi generálisa, kiemelkedő képességű, de ellentmondásos személyiség. 1218-ban Akkó (Acri) kikötővárosban már biztosan éltek ferencesek. A Szentföldi Provincia felölelte a Földközi-tenger délkeleti partvidékének minden területét Egyiptomtól Görögországig, és ettől távolabb. A Szentföldi Provincia természetesen magában foglalja Krisztus születésének földjét azokkal a helyszínekkel együtt, ahol megváltásunk misztériuma megvalósult. Ezért tekintettek a Szentföldi Provinciára úgy, mint a többi provincia díszére, és mint olyan missziós területre, amely a Rend által alapított missziók „gyöngyszeme” az egész világon.

Egyiptomi, szíriai, palesztinai utazása során maga kereste fel ezt a Provinciát Szent Ferenc, és maradt ott több hónapon át 1219–1220-ban. Ez idő alatt került sor a híres találkozásra Ferenc és Melek al-Kámil szultán között. Damiettát elhagyva Ferenc Szíriába ment, vagyis a mai Szentföldet látogatta meg. Nincs történeti adat arról, hogy Ferenc melyik szent helyre látogatott el, de a kutatók egy része valószínűnek tartja, hogy a szultán menlevele erre is szolgált neki.

XXII. János pápa 1328-ban felhatalmazta a ciprusi ferences minisztert, hogy évente két testvért küldjön a Szent Helyekre.

A Kusztódia pápai megalapítása: 1342.

A főbb szent helyek jogszerű birtokbavételével, illetve a használati jog más szent helyekre való kiterjesztésének lehetőségével együtt járó végérvényes visszatérés Anjou (Bölcs) Róbert nápolyi király, valamint Mallorcai v. Aragóniai Sancia királyné nagylelkűségének tulajdonítható. Roger Guérin ferences szerzetes közbenjárására 1333-ban megkapták az egyiptomi szultántól az Utolsó Vacsora Termét, valamint azt a jogot, hogy a Szent Sírnál istentiszteletet végezzenek. Többek között rögzítették, hogy ezt a jogot a ferencesek a keresztény világ nevében gyakorolják.

VI. Kelemen pápa megerősítette ezt az 1342. május 7-én kelt Gratias agimus (Adjunk hálát) kezdetű bullájával, valamint az 1342. november 21-én kelt Nuper carissimae kezdetű bullájával. Ez hangsúlyozza a ferences jelenlét nemzetköziségét is. Elöljárójuk mindig a Sion-hegyi gvardián. A Szent Sír-bazilikában persze változatlanok maradtak az állapotok: a kapu zárva volt, csak pénzért nyitotta ki egy muszlim család. A ferencesekkel azonban egy évszázad után ismét folytatódhatott itt a latin liturgia, pontosabban a római rítus. Ludolf von Sudheim német pap 1336-ban már mint szokásról ír arról, hogy a ferencesek a bazilikában körmenetet tartanak.

Az 1342-es pápai rendelkezés új helyzetet teremtett a latin hierarchiát illetően a térségben. A jeruzsálemi latin pátriárkátust 1099-ben a keresztesek hozták létre. 1187-ben arra kényszerült, hogy átköltözzön Akkóba, ahol 1291-ig működött, majd Ciprusra menekült. 1374 után továbbra is neveztek ki címzetes jeruzsálemi pátriárkát, székhelye a római San Lorenzo fuori le Mura bazilika. 1342 után hivatalból a ferences kusztos viseli a címet.

A bulla nyomán 1347-ben Betlehemben, 1392-ben a Getszemáni közelében lévő „Mária sírja” szent helyen, 1485-ben pedig Ain Karemben, Keresztelő Szent János születésének színhelyén telepedtek le.

1377-ben statútumokkal szabályozták a rendi egység működését: nem lehet több húsz főnél, három helyen laknak (Cenaculum, Szent Sír, Betlehem), fő tevékenységük az istentisztelet folytatása és az európai zarándokok vallási ellátása.

1390-ban egy dokumentumból kitűnik, hogy a „Szentföldi Provincia” (székhelye: Ciprus) kusztódiával rendelkezik Szíriában, amelyhez négy ház tartozik: Cenaculum, Szent Sír, Betlehem és Bejrút.