Évközi 8. hét szerda

Évközi 8. hét szerda
1 Pét 1,18-25; Mk 10,32-45
„Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást”

Mi Istent Atyának hívjuk, mert az első isteni személynek ez a neve. Az Ószövetségben még nem is sejtették, hogy a végtelen isteni természetet, a mindentudást és mindenhatóságot nem egy személy birtokolja, hanem három. Viszont azt észlelték, hogy az zsidó nép úgy ismerheti az egyetlen, i gaz Istent, mint legjobb családapát, ezért is mondják Atyánknak. Csak Jézus nyilatkoztatta ki, hogy nem csupán olyan, mint a végtelenül jó Atya, hanem Ő az igazi Atya, mert van természete szerinti Fia, a Második Isteni Személy. Péter apostol arra figyelmezteti olvasóit, hogy atyasága nem akadályozza Őt abban, hogy igazságosan ítéljen mindenki felett az, fogadott gyermekei felett is, akik immár mi keresztények vagyunk. A zsidókat népévé fogadta a Sínai hegy lábánál, amikor szövetséget kötött velük, minket viszont a pogányságból fogadott gyermekeivé. „Nem romlandó ezüstön vagy aranyon. történt a megváltástok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek” (18-20) Az apostol hangsúlyozottan szembeállítja az emberi szokással a maga végtelenül tökéletes eljárását. Az emberek arannyal, ezüsttel, pénzzel kártalanították a természetes Apát, ha a fiát valaki örökbe fogadta. Isten a saját Fiát adta értünk: az igaz és szeplőtelen Bárány drága vére volt a váltságdíjunk. Ezt már az Egyiptomból való szabadulás alkalmával megmutatta az Úr, amikor a zsidók első szülött fiai Krisztus előképének, a húsvéti báránynak vére által menekültek meg a haláltól, ami az egyiptomiak elsőszülötteivel végzett. (Kiv 12,12-14) Arra is utal Péter apostol, hogy ezt már a világ teremtése előtt elhatározta az Atya, aztán sejtette is az ősbűn elkövetése után a büntetés kiosztásánál (Ter 3,15), de csak Jézus által mutatott rá végérvényesen. „Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen hitetek és reményetek” (1Pét 1,21) Jézus szenvedéseinek és kereszthalálának erejét a feltámadás dicsősége igazolja. Ez adja meg a mi üdvösségünk reményét is. Ebből következik, hogy Jézus végtelen tiszta szeretete tisztít meg bennünket, ha követjük őt. „Figyelmesebben, szívből szeretjük egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Istenélő és örökre megmaradó igéje által, mert minden olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek” (22-26)