Ferenc pápa homíliája a fiataloknak Rangunban: Életetekkel, szívetekkel kiáltsatok!

November 30-án a Szentatya a ranguni Szűz Mária-székesegyházban mutatott be szentmisét a fiataloknak. Ez volt mianmari apostoli útjának utolsó programja. Ferenc pápa homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Látogatásom a ti szép földeteken lassan végéhez ér. Hozzátok társulok, hogy megköszönjük Istennek az ezekben a napokban kapott sok kegyelmet. Amikor most rátok nézek, mianmari fiatalok, és mindazokra, akik a székesegyházon kívül követnek minket, szeretném megosztani veletek a mai szentlecke egyik kifejezését, amely visszhangzik bennem. Izajás prófétától származik, és Szent Pál idézi a római fiatal keresztény közösségnek írt levelében. Hallgassuk meg újra ezeket a szavakat: „Milyen szép annak lába, aki jó hírt hoz” (Róm 10,15; vö. Iz 52,7).

Kedves mianmari fiatalok, miután hallottam hangotokat, és hallottunk titeket ma énekelni, szeretném ezeket a szavakat rátok alkalmazni. Igen, szépek lépéseitek, jó és bátorító látni titeket, mert „jó hírt” hoztok nekünk, fiatalságotok, hitetek és lelkesedésetek jó hírét. Ti magatok jó hír vagytok, mert az Egyház Krisztusba vetett hitének konkrét jele vagytok, Jézus pedig véget nem ismerő örömet és reményt hoz nekünk.

Vannak, akik azt kérdezik, hogyan lehet örömhírről beszélni, amikor oly sokan szenvednek körülöttünk. Hol vannak a jó hírek, amikor megannyi jogtalanság, szegénység és nyomor vet árnyékot ránk és világunkra? Mégis szeretném, ha erről a helyről egy nagyon világos üzenet hangzana el. Szeretném, ha az emberek megtudnák, hogy ti, fiatal mianmari férfiak és nők, nem féltek hinni Isten irgalmasságának örömhírében, mert annak neve és arca van: Jézus Krisztus. Eme örömhír hírnökeként készek vagytok elvinni a remény szavát az Egyháznak, országotoknak, a világnak. Készek vagytok elvinni a jó hírt szenvedő testvéreiteknek, mindazoknak, akiknek szüksége van imáitokra és szolidaritásotokra, de szenvedélyetekre is az emberi jogok iránt, az igazságosság iránt és annak növekedése iránt, amit Jézus ad: a szeretet és a béke növekedése iránt.

De kihívást is szeretnék elétek állítani. Figyelmesen hallgattátok a szentleckét? Szent Pál ott háromszor is megismétli az „anélkül” szót. Jelentéktelennek tűnő szó, mégis arra indít minket, hogy elgondolkodjunk, mi a feladatunk Isten tervében. Pál ugyanis három kérdést fogalmaz meg, és ezeket szeretném most mindnyájatoknak, személyesen feltenni. Az első: „Hogyan higgyenek benne anélkül, hogy hallottak volna róla beszélni?” A második: „Hogyan hallják meg anélkül, hogy egy hírnök hirdetné nekik?” A harmadik: „Hogyan lehetne valaki hírnök anélkül, hogy küldetést kapott volna rá?” (vö. Róm 10,14–15).

Örülnék, ha mindnyájan elgondolkodnátok ezeken a kérdéseken. De ne féljetek! Atyaként (jobban mondva nagypapaként), aki szeret titeket, nem akarlak magatokra hagyni ezekkel a kérdésekkel. Engedjétek meg, hogy megfogalmazzak nektek néhány gondolatot, amelyek vezethetnek titeket hitetek útján és segíthetnek felismerni, mit kér az Úr tőletek.

Szent Pál első kérdése: „Hogyan higgyenek benne anélkül, hogy hallottak volna róla beszélni?” Világunk tele van zajjal és figyelemeltereléssel, ami elfojthatja Isten hangját. Annak érdekében, hogy legyenek olyanok, akik beszélnek róla és hisznek benne, szükségük van arra, hogy rátaláljanak olyan emberekben, akik hitelesek, akik tudják, miként kell hallgatni. Nyilvánvaló, hogy ti ilyenek akartok lenni. De egyedül az Úr az, aki segíthet titeket, hogy igazak legyetek, ezért beszéljetek hozzá az imában! Tanuljátok meg hallgatni az ő hangját, és nyugodtan, szívetek mélyéből szóljatok hozzá!

De beszéljetek a szentekhez is, mennyei barátainkhoz, akik irányt mutathatnak nekünk. Mint például Szent András, akit ma ünneplünk. Egyszerű halász volt, de nagy vértanúvá, Jézus szeretetének kiváló tanújává lett. De mielőtt vértanúvá lett, elkövette a maga hibáit, és türelmesnek kellett lennie, fokozatosan kellett megtanulnia, hogyan lehet Krisztus igaz tanítványa. Ti se féljetek tanulni hibáitokból! Kívánom, hogy a szentek Jézushoz tudjanak vezetni titeket, és meg tudják tanítani nektek, hogy életeteket kezébe helyezzétek. Tudjátok, hogy Jézus tele van irgalommal. tehát osszátok meg vele mindazt, amit szívetekben hordoztok: félelmeiteket és gondjaitokat, álmaitokat és reményeiteket! Ápoljátok lelki életeteket, ahogyan egy kerttel vagy veteményes földdel tennétek! Ez időt igényel, türelmet igényel! De ahogyan a földműves ki tudja várni, hogy a gabona felnőjön, úgy ti is, ha tudtok türelmesek lenni, az Úr megadja nektek, hogy sok gyümölcsöt hozzatok, amelyet aztán megoszthattok másokkal.

Pál második kérdése: „Hogyan hallják meg anélkül, hogy egy hírnök hirdetné nekik?” Íme, egy nagy feladat, különösen a fiataloknak: „misszionárius tanítványnak”, Jézus örömhíre hírnökének lenni, főleg kortársaitok és barátaitok számára. Ne féljetek zavart kelteni, az embereket gondolkodásra késztető kérdéseket feltenni! Ne féljetek, ha időnként úgy érzitek, hogy kevesen vagytok és szétszóródva éltek! Az evangélium mindig kicsiny gyökerekből növekszik. Épp ezért hallassatok magatokról! Szeretnélek kérni titeket, hogy kiáltsatok, de ne a hangotokkal, azt szeretném, hogy életetekkel, szívetekkel kiáltsatok, hogy a remény jele legyetek a csüggedteknek, kinyújtott kéz a betegeknek, befogadó mosoly az idegeneknek, gondoskodó segítség a magányosaknak.

Pál utolsó kérdése: „Hogyan lehetne valaki hírnök anélkül, hogy küldetést kapott volna rá?” A mise végén mindnyájan arra kapunk küldetést, hogy fogjuk ajándékainkat, amelyeket kaptunk, és osszuk meg másokkal. Lehet, hogy tétovázni kezdünk, mert nem mindig tudjuk, hová küld minket Jézus. De ő sosem küld el úgy minket, hogy közben ne lenne mellettünk, és mindig egy kicsit előttünk, hogy bevezessen bennünket országának új, csodálatos részeibe!

Hogyan küldi az Úr Szent Andrást és testvérét, Simon Pétert a mai evangéliumban? „Kövessetek!” – mondja nekik (vö. Mt 4,19). Látjuk hát, mit jelent küldöttnek lenni: Krisztust követni, és nem előrerohanni saját erőnkből! Az Úr néhányatokat arra fog hívni, hogy papként kövessétek, és ily módon „emberhalászokká” váljatok. Másokat arra fog hívni, hogy megszentelt személyek legyenek. Továbbiakat pedig a házaséletre fog hívni, arra, hogy szerető apák és anyák legyetek. Bármi legyen is hivatásotok, arra buzdítalak titeket, hogy legyetek bátrak, áldozatosak és főleg vidámak!

Itt, ebben a csodálatos székesegyházban, mely a Szeplőtelen Szűz Máriának van szentelve, bátorítalak titeket, hogy nézzetek Máriára. Amikor igent mondott az angyal üzenetére, hozzátok hasonló fiatal volt. De volt bátorsága hinni a jó hírben, amelyet hallott, és annak fényében élni az életét: hű odaszentelődéssel hivatásának, önmaga teljes átadásával és Isten szerető gondoskodásába vetett végtelen bizalommal. Kívánom, hogy Máriához hasonlóan ti is szelíden, mégis bátran tudjátok elvinni Jézust és az ő szeretetét másoknak.

Kedves fiatalok! Nagy szeretettel bízlak titeket és családjaitokat az ő anyai közbenjárására. És kérlek titeket, legyetek szívesek imádkozni értem. Isten áldja meg Mianmart! [Myanmar pyi ko Payarthakin Kaung gi pei pa sei]