Noyoni Szent Eligius
Eligius a franciaországi Noyon püspöke (†660 táján),
patkolókovács, majd ékszerész és ötvös volt, mellette a király tekintélyes
tanácsadója. Urának halála után pappá szenteltette magát. Sokat buzgólkodott a
pogány germánok megtérítésén.
Több nyugat-európai tájon régi foglalkozására
emlékezve, a beteg lovak orvosa. Ilyenkor levágott lólábbal is ábrázolják.
Ennél nevezetesebb azonban másik patronátusa. A középkori Európában az
aranymívesek védőszentje. Mesterségének eszközeivel: kalapáccsal, csipesszel
szokás ábrázolni.*
Eligius neve, miséje a XIV. századtól kezdve
számos hazai misekönyvünkben előfordul. A váci aranymívesek céhének
(Fraternitas aurifabrorum) misekönyve-antifonáléja ad honorem beati Eligii
episcopi tiszteletére íródott.* Temesvár Eligius-templomáról a XIV.
században történik említés. A titulusból Juhász Kálmán vallonokra következtet*,
de sokkal valószínűbb, hogy a patrociniumhoz a temesvári ötvös céhnek van köze.
A kassai ötvös céh pecsétjén (1476)
védőszentjének, Eligiusnak domborított képe; jobb kezében hosszúnyelű
kalapáccsal, baljában kehellyel.* Hasonlóképpen Buda, Besztercebánya,
Eperjes középkori céhpecsétjein.*
Eligius táblaképével* találkozunk a bártfai Egyed-templom
Mettertia-oltárán (1500), gótikus faszobrával* pedig ugyanott, a
Mária-Erazmus-oltáron (1505). Ezek az ábrázolások is nyilvánvalóan a helybeli
ötvösök Eligius-tiszteletével függenek össze.
Ő a védőszentje a kolozsvári ötvös céhnek is,
amely oltárt állít a tiszteletére (1516)*.
Az egykorú híres szegedi ötvösség
Eligius-kultuszára, illetőleg az Eligius keresztnév kedveltségére
következtethetünk egy Krakkóban tanuló szegedi diák, Ilige nevéből.
A kultusz a hódoltság után
föltámad. A budai, pécsi (1696), pesti (1760) ötvösöknek is ő a védőszentje. A
pécsi ezüstművesek (srebernari) számára I. Lipót szerb nyelvű céhszabályokat
adván ki, nekik is Eligiust jelöli ki pártfogóul.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése