Húsvét 2. vasárnapja
Az isteni irgalom vasárnapja
ApCsel 2, 42-47, 1Pét 1, 3-9; Jn 20, 19-31
„Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt”
Minden szentmise elején felcsendül magyarul vagy görögül: Uram, irgalmazz nekünk! Kyrie eleíson! Ez a megrendítő fohász a latin nyelvű liturgiában görögül szólal meg. Valószínűleg a legősibb könyörgések közé tartozik. Nagypénteken a liturgia görögül és latinul felváltva esedezik a legnagyobb gonoszsággal elkövetett bűnért. Szent, erős és halhatatlan irgalmazz nekünk! A húsvét nyolcadán II. János Pál pápa az egész héten át ünnepelt Feltámadottat úgy akarta megkövetni, hogy a teljes vasárnapi liturgiát az isteni irgalmasságnak szentelte. Mit jelent az irgalom? Az erős, hatalmas győztes lába előtt hever a testileg-lelkileg végképpen elgyengült legyőzött. A győztes azt tehet vele, amit akar. Ilyenkor nincs béketárgyalás, nem emlegetnek jogokat. Kiszolgáltatottság van, könyörgés a kíméletért az életért. Húsvétvasárnap Jézus isteni erővel támadt fel. Ezt jelezte az angyal általa elgörgetett szikla, amely kisebb, de mégis ijesztő földrengést okozott. Reszkettek az őrség tagjai. Remegtek a Jézus holttestét kereső asszonyok is. Az angyalok biztatják őket: „Ti ne féljetek!”(Mt 28,5) Ugyanezt hallják később Jézustól: „Ne féljetek!”(Mt 28,10) Este az apostolokat nyugtatja Jézus: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) Miért kellett volna félniük? Sok jót kaptak Jézustól: Az apostolokat meghívja, tanítja, sokféle hatalommal felruházza, püspökké szenteli, elsőként részesíti őket az Eukarisztiában. Aztán a tanítványok elfutnak, egyedül hagyják Jézust ellenségei kezén, többségük messziről nézi a kereszten függőt. Júdás elárulja, Péter megtagadja. Féltik az életüket. Hitüket is elvesztik. Az asszonyoknak sem hisznek húsvét reggel. Csak Édesanyja nem fél, várja szeretett Fiát, méltó maradt hozzá. De a többiek is felocsúdnak. Húsvét után egy hétre történt, hogy Tamás, aki az előző vasárnapi látogatás alkalmával nem volt a többiekkel, majd megérkezésekor hiába bizonygatták neki „Láttuk az Urat! Ő azonban így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem”. (Jn 20, 25) Jézus egy hét múlva „újra megjelent” nekik. Akkor már Tamás is ott volt. Ekkor a békesség elsősorban feléje mondott köszöntés. Jézus parancsára minden sebet megérintett reszkető ujjaival, majd így tett hitvallást: „Én Uram, én Istenem”. (Jn 20, 28) Jézus Isten trónján ül, él és uralkodik a világmindenség felett. Ellenségei azóta sem fogytak el. A hat és félmilliárd jelenkori földlakó közül legfeljebb kétmilliárd a keresztény. A kereszténynek vélt Európa nem igényli az Urat. Érthető, hogy Urunk kereszthalálának jelenvalóvá tétele, a szentmise ezzel kezdődik: Uram, irgalmazz!
Az isteni irgalom vasárnapja
ApCsel 2, 42-47, 1Pét 1, 3-9; Jn 20, 19-31
„Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt”
Minden szentmise elején felcsendül magyarul vagy görögül: Uram, irgalmazz nekünk! Kyrie eleíson! Ez a megrendítő fohász a latin nyelvű liturgiában görögül szólal meg. Valószínűleg a legősibb könyörgések közé tartozik. Nagypénteken a liturgia görögül és latinul felváltva esedezik a legnagyobb gonoszsággal elkövetett bűnért. Szent, erős és halhatatlan irgalmazz nekünk! A húsvét nyolcadán II. János Pál pápa az egész héten át ünnepelt Feltámadottat úgy akarta megkövetni, hogy a teljes vasárnapi liturgiát az isteni irgalmasságnak szentelte. Mit jelent az irgalom? Az erős, hatalmas győztes lába előtt hever a testileg-lelkileg végképpen elgyengült legyőzött. A győztes azt tehet vele, amit akar. Ilyenkor nincs béketárgyalás, nem emlegetnek jogokat. Kiszolgáltatottság van, könyörgés a kíméletért az életért. Húsvétvasárnap Jézus isteni erővel támadt fel. Ezt jelezte az angyal általa elgörgetett szikla, amely kisebb, de mégis ijesztő földrengést okozott. Reszkettek az őrség tagjai. Remegtek a Jézus holttestét kereső asszonyok is. Az angyalok biztatják őket: „Ti ne féljetek!”(Mt 28,5) Ugyanezt hallják később Jézustól: „Ne féljetek!”(Mt 28,10) Este az apostolokat nyugtatja Jézus: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) Miért kellett volna félniük? Sok jót kaptak Jézustól: Az apostolokat meghívja, tanítja, sokféle hatalommal felruházza, püspökké szenteli, elsőként részesíti őket az Eukarisztiában. Aztán a tanítványok elfutnak, egyedül hagyják Jézust ellenségei kezén, többségük messziről nézi a kereszten függőt. Júdás elárulja, Péter megtagadja. Féltik az életüket. Hitüket is elvesztik. Az asszonyoknak sem hisznek húsvét reggel. Csak Édesanyja nem fél, várja szeretett Fiát, méltó maradt hozzá. De a többiek is felocsúdnak. Húsvét után egy hétre történt, hogy Tamás, aki az előző vasárnapi látogatás alkalmával nem volt a többiekkel, majd megérkezésekor hiába bizonygatták neki „Láttuk az Urat! Ő azonban így szólt: Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem”. (Jn 20, 25) Jézus egy hét múlva „újra megjelent” nekik. Akkor már Tamás is ott volt. Ekkor a békesség elsősorban feléje mondott köszöntés. Jézus parancsára minden sebet megérintett reszkető ujjaival, majd így tett hitvallást: „Én Uram, én Istenem”. (Jn 20, 28) Jézus Isten trónján ül, él és uralkodik a világmindenség felett. Ellenségei azóta sem fogytak el. A hat és félmilliárd jelenkori földlakó közül legfeljebb kétmilliárd a keresztény. A kereszténynek vélt Európa nem igényli az Urat. Érthető, hogy Urunk kereszthalálának jelenvalóvá tétele, a szentmise ezzel kezdődik: Uram, irgalmazz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése