LORETTÓI LITÁNIA
Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság.
Eredete a Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litánia, amely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. 1500 körül nyilvánosan imádkozták Lorétóban. Nyomtatásban 1558: jelent meg, Kaniziusz Szent Péter kiadásában. Alapformája 48 (12x4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „könyörögj érettünk!” Magyar énekelt változatában (ÉE 692. Hozsanna 199.) 4 invokáció után ismétlődik a „könyörögj érettünk!”. Magyarországon a litániát májusban lehetőleg minden este templomokban is imádkozzuk. Mivel a litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után: Egyházunk Anyja! Könyörögj érettünk!
♣♣ ♣♣ ♣♣
Fontos, hogy átérezzük, Mária Édesanyánk, minden tiszteletet és szeretetet megérdemel.
Gyermekkoromban a segesdi templomban és a kegykápolnában tanultam meg szeretni ezt a csodálatos fohászsorozatot. Akár mondtuk valamelyik ferences atya, a soros osztálytanító vezetésével, akár énekeltük a három dallam valamelyikét, mindig a szívemből fakadó hódolat volt. Tizenöt éves koromtól, mint ferences novicius, majd klerikus, minden közösségi esti imánkban ez volt a fő ájtatosság. Mi, növendékek imádkoztuk elő, és a szerzetescsalád férfikórusa felelte rá áhítattal:Könyörögj értünk. A szerzetesrendek szétszórása után a budapesti Központi Szeminárium növendéke lettem, mint a Szombathelyi egyházmegye kispapja. A szeminárium eredetileg a magyar pálos rend egyik nevezetes kolostora volt. Quadrumjának közepén a csensztochovai Fekete Madonna gyönyörű szobra áll most is oszlopra helyezve. Megnyugtató volt, hogy a kemény fegyelem és feszes tempójú egyetemi képzés eseményei között a kerengő üvegfalán át ránézhettünk égi Édesanyánk szobrára, egy-egy fohásszal erőt gyűjthettünk közbenjárásából. Amikor 1951. május elsején kihirdették, hogy a Szűzanya hónapjának minden esti imája a quadrumban lesz, nagyon megnyugtatott: valami különleges ajándék a közös Édesanyának. Esti ima idejére a százhuszonhat kispap ott szorongott a kerengő déli folyosóján. Egy kisebb harmónium mellé odaült kurzustársam, Takács Nándor. Közben a portát megnyitották, az utcáról sereglettek a szokásokat ismerő civil hívek, akiknek a száma közben állandóan gyarapodott, mert a harmónium prelúdiuma után felzengett az Uram, irgalmazz nekünk! Majd folytatódott a gyönyörű címek hosszú sora, versszakonként pedig a fohász: Könyörögj érettünk! És szállt a dallam szabadon fel a harmadik emeletet koszorúzó tetőn keresztül ki Budapest-Belváros házai közé, hogy van most is, üldözések közepette is hazánknak, Magyarországnak Édesanyja, Nagyasszonya, Királynője odafönn az égben. Biztosak voltunk abban, hogy összeölel bennünket palástja alá, úgy, ahogy Géza fejedelmünknek valaha megígérte. Mindhárom Szent Vagy, Uram! Dallam soron következett: vasárnap, hétfőn és csütörtökön a 198-as, kedden és pénteken a199-es, szerdán és szombaton pedig a 200-as. Egyik szebb, mint a másik. Ugyanígy igyekeztünk folytatni akkor, amikor felszentelt és diplomát szerzett papként már magunk is felelős vezetői voltunk egy-egy plébániai közösségnek. Többnyire nem kellett sehol sem kezdeni, mert az ősi hagyományt fellelhettük mindenütt. Jelenlegi állomáshelyemen, a Budapest Belvárosi Ferences templomban egész évben minden nap közösen mondják híveink a teljes rózsafűzért, utána pedig imádkozzák a lorétói litániát. Az imádság hozzásegíti beteg vagy nagyon elfoglalt testvéreinket, hogy ne csak nevén, de gyönyörű címeivel is szólítsuk meg naponta égi Édesanyánkat, aki örömmel hallgatja szeretetünk és tiszteletünk áradó hódolatát és könyörög érettünk odafönt Szent Fiánál.
Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság.
Eredete a Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litánia, amely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. 1500 körül nyilvánosan imádkozták Lorétóban. Nyomtatásban 1558: jelent meg, Kaniziusz Szent Péter kiadásában. Alapformája 48 (12x4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „könyörögj érettünk!” Magyar énekelt változatában (ÉE 692. Hozsanna 199.) 4 invokáció után ismétlődik a „könyörögj érettünk!”. Magyarországon a litániát májusban lehetőleg minden este templomokban is imádkozzuk. Mivel a litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után: Egyházunk Anyja! Könyörögj érettünk!
♣♣ ♣♣ ♣♣
Fontos, hogy átérezzük, Mária Édesanyánk, minden tiszteletet és szeretetet megérdemel.
Gyermekkoromban a segesdi templomban és a kegykápolnában tanultam meg szeretni ezt a csodálatos fohászsorozatot. Akár mondtuk valamelyik ferences atya, a soros osztálytanító vezetésével, akár énekeltük a három dallam valamelyikét, mindig a szívemből fakadó hódolat volt. Tizenöt éves koromtól, mint ferences novicius, majd klerikus, minden közösségi esti imánkban ez volt a fő ájtatosság. Mi, növendékek imádkoztuk elő, és a szerzetescsalád férfikórusa felelte rá áhítattal:Könyörögj értünk. A szerzetesrendek szétszórása után a budapesti Központi Szeminárium növendéke lettem, mint a Szombathelyi egyházmegye kispapja. A szeminárium eredetileg a magyar pálos rend egyik nevezetes kolostora volt. Quadrumjának közepén a csensztochovai Fekete Madonna gyönyörű szobra áll most is oszlopra helyezve. Megnyugtató volt, hogy a kemény fegyelem és feszes tempójú egyetemi képzés eseményei között a kerengő üvegfalán át ránézhettünk égi Édesanyánk szobrára, egy-egy fohásszal erőt gyűjthettünk közbenjárásából. Amikor 1951. május elsején kihirdették, hogy a Szűzanya hónapjának minden esti imája a quadrumban lesz, nagyon megnyugtatott: valami különleges ajándék a közös Édesanyának. Esti ima idejére a százhuszonhat kispap ott szorongott a kerengő déli folyosóján. Egy kisebb harmónium mellé odaült kurzustársam, Takács Nándor. Közben a portát megnyitották, az utcáról sereglettek a szokásokat ismerő civil hívek, akiknek a száma közben állandóan gyarapodott, mert a harmónium prelúdiuma után felzengett az Uram, irgalmazz nekünk! Majd folytatódott a gyönyörű címek hosszú sora, versszakonként pedig a fohász: Könyörögj érettünk! És szállt a dallam szabadon fel a harmadik emeletet koszorúzó tetőn keresztül ki Budapest-Belváros házai közé, hogy van most is, üldözések közepette is hazánknak, Magyarországnak Édesanyja, Nagyasszonya, Királynője odafönn az égben. Biztosak voltunk abban, hogy összeölel bennünket palástja alá, úgy, ahogy Géza fejedelmünknek valaha megígérte. Mindhárom Szent Vagy, Uram! Dallam soron következett: vasárnap, hétfőn és csütörtökön a 198-as, kedden és pénteken a199-es, szerdán és szombaton pedig a 200-as. Egyik szebb, mint a másik. Ugyanígy igyekeztünk folytatni akkor, amikor felszentelt és diplomát szerzett papként már magunk is felelős vezetői voltunk egy-egy plébániai közösségnek. Többnyire nem kellett sehol sem kezdeni, mert az ősi hagyományt fellelhettük mindenütt. Jelenlegi állomáshelyemen, a Budapest Belvárosi Ferences templomban egész évben minden nap közösen mondják híveink a teljes rózsafűzért, utána pedig imádkozzák a lorétói litániát. Az imádság hozzásegíti beteg vagy nagyon elfoglalt testvéreinket, hogy ne csak nevén, de gyönyörű címeivel is szólítsuk meg naponta égi Édesanyánkat, aki örömmel hallgatja szeretetünk és tiszteletünk áradó hódolatát és könyörög érettünk odafönt Szent Fiánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése