Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok
„Ekkor Fülöp kérte őt: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk”
Az Anyaszentegyház ma két apostolt ünnepel. Szent Fülöpöt és Szent Jakabot. Fülöp apostol Betszaidában született. Ő is, mint más apostolok is előbb az előfutárnak, Keresztelő Szent Jánosnak a tanítványa volt. Miután János tanúságot tett Jézusról, ő is hozzá csatlakozott, mint szülőföldjének szülöttei, András és Péter. Fülöpöt Jézus akkor szólította követésére, amikor Galileába készült visszatérni negyven napos böjtje és megkísértése után. Szívből vállalta Jézust Messiásnak barátja, Natánael előtt: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát, Názáretből. Natánael erre megjegyezte: Jöhet valami jó Názáretből? Fülöp azt felelte neki: Gyere és lásd!” (Jn 1,43-46) Ezzel a beszélgetéssel ő máris elindította Natánael hivatását, mert barátjával együtt valóban elment Jézushoz, aki igaz izraelitának nevezte őt. Fülöpről aztán nagyon kevés szó esik az evangéliumokban. Az utolsó vacsorán ugyancsak a jánosi evangélium említi vele kapcsolatban: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk”. Miért kérhette ezt a teljesíthetetlen kegyet Fülöp? Talán amikor Natánaelt Jézushoz kísérte, és neki Jézus azt mondta: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál. Natánael azt válaszolta: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya! Jézus erre így szólt: Mivel azt mondtam neked, láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél. Aztán hozzátette: Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl és leszállnak az Emberfia fölött” (Jn 1,48-51) Elképzelhető, hogy Fülöp az akkori élményt az óta is őrizte emlékezetében, és amikor az Úr már búcsúzkodott, úgy érezhette, hogy Jézus nem fejezte be az akkor emlegetett látomást. A mennyország nyitva lesz, ott láthatóvá válik az Emberfia, vagyis Jézus. Nem hiányzik a látomásból az Atya? Milyen jó lenne, ha Őt is megláthatnánk. Jézus azonban most még nem mutathatja meg Atyját tanítványainak. Az az élmény a mennyországba érkezés csúcspontja. Azt ki kell várni, ki kell böjtölni. Jézus a földön saját fiúságában, mint az Atya tökéletes mása akarja megismertetni Atyját. Ezért mondja Fülöpnek: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyetek” (Jn 14,9-11)
„Ekkor Fülöp kérte őt: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk”
Az Anyaszentegyház ma két apostolt ünnepel. Szent Fülöpöt és Szent Jakabot. Fülöp apostol Betszaidában született. Ő is, mint más apostolok is előbb az előfutárnak, Keresztelő Szent Jánosnak a tanítványa volt. Miután János tanúságot tett Jézusról, ő is hozzá csatlakozott, mint szülőföldjének szülöttei, András és Péter. Fülöpöt Jézus akkor szólította követésére, amikor Galileába készült visszatérni negyven napos böjtje és megkísértése után. Szívből vállalta Jézust Messiásnak barátja, Natánael előtt: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát, Názáretből. Natánael erre megjegyezte: Jöhet valami jó Názáretből? Fülöp azt felelte neki: Gyere és lásd!” (Jn 1,43-46) Ezzel a beszélgetéssel ő máris elindította Natánael hivatását, mert barátjával együtt valóban elment Jézushoz, aki igaz izraelitának nevezte őt. Fülöpről aztán nagyon kevés szó esik az evangéliumokban. Az utolsó vacsorán ugyancsak a jánosi evangélium említi vele kapcsolatban: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk”. Miért kérhette ezt a teljesíthetetlen kegyet Fülöp? Talán amikor Natánaelt Jézushoz kísérte, és neki Jézus azt mondta: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál. Natánael azt válaszolta: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya! Jézus erre így szólt: Mivel azt mondtam neked, láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél. Aztán hozzátette: Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl és leszállnak az Emberfia fölött” (Jn 1,48-51) Elképzelhető, hogy Fülöp az akkori élményt az óta is őrizte emlékezetében, és amikor az Úr már búcsúzkodott, úgy érezhette, hogy Jézus nem fejezte be az akkor emlegetett látomást. A mennyország nyitva lesz, ott láthatóvá válik az Emberfia, vagyis Jézus. Nem hiányzik a látomásból az Atya? Milyen jó lenne, ha Őt is megláthatnánk. Jézus azonban most még nem mutathatja meg Atyját tanítványainak. Az az élmény a mennyországba érkezés csúcspontja. Azt ki kell várni, ki kell böjtölni. Jézus a földön saját fiúságában, mint az Atya tökéletes mása akarja megismertetni Atyját. Ezért mondja Fülöpnek: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyetek” (Jn 14,9-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése