Szerda húsvét 2 hetében
ApCsel 5, 17-26; Jn 3, 16-21
„Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ”
Miután Jézus a Nikodémussal történt beszélgetése során visszaidézte az Ószövetség egyik ismert jelenetét a rézkígyó póznára emeléséről, utalt arra, hogy Őt is így fogják majd fára szegezve magasra emelni. Jól láthatóvá teszik a bűnös emberek számára, hogy bátran nézzenek föl rá. Aki ezt bűnbánóan megteszi, meggyógyul. Ebben a történetben az Isten ellen lázadók a bűnös emberiséget jelképezik. Egy korábbi lázadásuk miatt ítélte őket Isten arra, hogy negyven évig kóboroljanak a Sínai félsziget sivatagjaiban. A vándorút vége felé már elegük lett a napi mannából, a víztelenségből, a fáradságból. Fellázadtak Isten és Mózes ellen. Büntetésül Isten mérges kígyókat küldött rájuk. Akit egy kígyó megmart, rövid idő múlva a kígyóméreg végzett vele. Az élve maradtak megrémültek: sorban mindnyájan meghalunk! „Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat! Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül; a megmartak, ha feltekintettek rá, megmaradtak”. (Szám 21, 7-9) Jézus nyilván azért hivatkozik itt erre a történetre, mert az ősszülők, majd később utódaik, az egész emberiség rengeteg bűnnel bántotta meg Istent. Kaptak ugyan büntetéseket, de az Úr nem vetette el végleg népét, sem a többi nemzetet. Most elküldte a mennyből egyszülött Fiát. Rézkígyó vagy akármi, akárki földi halandó a temérdek vétket kiengesztelni nem tudja. Ezért Isten saját Fiát emelteti fel magasba, hogy mindenünnen lássák meg áldozatát, és rajta keresztül kapjon bocsánatot mindenki, aki hisz benne. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében”. (Jn 3, 16-18) Jézus ezután céloz a benne hinni nem akaró zsidókra, de a történelem minden Krisztus-tagadó vallására is: „Az ítélet, pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat”. (19-21) Az életünk ítélet alatt áll: Mivel a világosság Jézus, aki hozzá megy, mert mindig szerette és bűneit beismerve megvallja Jézust az az igazság embere. A Jézust most is megtagadók menthetetlenül a sötétség emberei. A sötétség pedig előbb-utóbb elnyeli őket.
ApCsel 5, 17-26; Jn 3, 16-21
„Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ”
Miután Jézus a Nikodémussal történt beszélgetése során visszaidézte az Ószövetség egyik ismert jelenetét a rézkígyó póznára emeléséről, utalt arra, hogy Őt is így fogják majd fára szegezve magasra emelni. Jól láthatóvá teszik a bűnös emberek számára, hogy bátran nézzenek föl rá. Aki ezt bűnbánóan megteszi, meggyógyul. Ebben a történetben az Isten ellen lázadók a bűnös emberiséget jelképezik. Egy korábbi lázadásuk miatt ítélte őket Isten arra, hogy negyven évig kóboroljanak a Sínai félsziget sivatagjaiban. A vándorút vége felé már elegük lett a napi mannából, a víztelenségből, a fáradságból. Fellázadtak Isten és Mózes ellen. Büntetésül Isten mérges kígyókat küldött rájuk. Akit egy kígyó megmart, rövid idő múlva a kígyóméreg végzett vele. Az élve maradtak megrémültek: sorban mindnyájan meghalunk! „Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat! Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül; a megmartak, ha feltekintettek rá, megmaradtak”. (Szám 21, 7-9) Jézus nyilván azért hivatkozik itt erre a történetre, mert az ősszülők, majd később utódaik, az egész emberiség rengeteg bűnnel bántotta meg Istent. Kaptak ugyan büntetéseket, de az Úr nem vetette el végleg népét, sem a többi nemzetet. Most elküldte a mennyből egyszülött Fiát. Rézkígyó vagy akármi, akárki földi halandó a temérdek vétket kiengesztelni nem tudja. Ezért Isten saját Fiát emelteti fel magasba, hogy mindenünnen lássák meg áldozatát, és rajta keresztül kapjon bocsánatot mindenki, aki hisz benne. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében”. (Jn 3, 16-18) Jézus ezután céloz a benne hinni nem akaró zsidókra, de a történelem minden Krisztus-tagadó vallására is: „Az ítélet, pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat”. (19-21) Az életünk ítélet alatt áll: Mivel a világosság Jézus, aki hozzá megy, mert mindig szerette és bűneit beismerve megvallja Jézust az az igazság embere. A Jézust most is megtagadók menthetetlenül a sötétség emberei. A sötétség pedig előbb-utóbb elnyeli őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése