A LATERÁNI BAZILIKA FELSZENTELÉSE

A  LATERÁNI BAZILIKA   FELSZENTELÉSE

Kr.u. 312-ben Diocletianus római császár, a tizenkét keresztényüldöző császár leggonoszabbika lemondott trónjáról. Nagy elmét örökölt a mindenható Istentől. Kitalálta ki, az uralkodó egy neki szerencsés időpontban megkezdi hatalmának gyakorlását, amit egyszer majd abba kell hagynia. A birodalom azonban nem szűnik meg a halálával, a polgárok élnek és dolgoznak, mulatnak, aggódnak, ki boldog, ki boldogtalan. Az uralkodó feladata az, hogy mindenki nyugodtan tudjon élni és érvényesülni. Pogány volt, az igaz Istent nem ismerte. Hiába tudta, hogy a császárt túl kell élnie a birodalomnak, és megalkotta a császárt túlélő mű fogalmát, a birodalmat, kidolgozva ennek minden jogi velejáróját, de a világot alkotó végtelen hatalmat és értelmet képtelen volt megismerni mindabból, amit alkotott. Lemondásához hozzájárulhatott, hogy szemébe mondták vagy üzenték: ostoba dolog, ha egy császár halomra öleti a hitük miatt legjobb alattvalóit. A keresztények békés emberek, Istenük parancsa szerint szeretnek és segítenek minden embert, rendesen fizetik a rájuk kivetett adókat, becsületesek. A birodalmat két nagy részre osztotta: a Nyugat-Római és a Kelet-Római birodalomra. Mindkét részt újabb kettőre osztotta. Diocletianus volt a Róma-központú rész ura Augustus címmel, és ő volt az egész birodalom feje is. A Keleti Augustus mellé és maga mellé is választott egy-egy mellékcsászárt Caesar címmel. A lemondásakor minden társuralkodónak is megszűnt a hatalma. A Nyugati és a Keleti Caesarok fiai álltak a helyi légiók élére, és Róma mellett a Milvius hídnál készültek a döntő ütközetre. A nyugati caesar, Constans trónkövetelő fia: Constantinus keresztény édesanyától, Szent Ilonától született, ezért jól ismerte a krisztusi hitet. Az ütközet előtti este Constatinus fényes keresztet látott az égboltozaton. Körötte ez az írás volt olvasható: „In hoc signo vinces!” (Ebben a jelben fogsz győzni). Azonnal elrendelte, hogy az ő katonái tüntessék el magukról és fegyvereikről a pogány jelvényeket, és fessenek helyükre kereszt-jelet, Krisztus Urunk szenvedésének eszközét és győzelmének jelét. Másnap fényes diadalt aratott, és egyeduralkodóként vette át a birodalmat. Azonnal megtiltotta a keresztényüldözést. Egy év múlva ünnepélyes császári rendeletet adott ki Milánóban, melyben, a birodalomban teljes jogot és működési szabadságot biztosított a keresztényeknek. Maga is megkeresztelkedett. Rómában, a Lateránban, gyönyörű katedrálist építtetett. Ennek falán Krisztus győzelmes alakját festette meg. Mivel a rómaiak rendszeresen borotválkoztak, Jézust is a maguk divatja szerint szakáll nélkül ábrázolták. Ez a katedrális ma is gyönyörű. Azóta Róma és az egész katolikus Egyház legfőbb temploma. Címe fenséges: „Mater et magistra”. (Az egész Egyház minden templomának édasanyja és tanítómestere”) Ezért ünnepeljük felszentelésének ünnepét mi is, hiszen a címében mi is benne foglaltatunk Szent István király óta. Innen kaptuk az egyedülálló keresztény jelképekkel díszített királyi koronánkat II. Szilveszter pápától.