Évközi 32. hét kedd
„Éljünk józanul”
Szegény Titusz. Pál apostol, a nagytekintélyű apostol elment Krétáról. Tőle mindent elfogadtak. Titusz fiatal, sem tudása, sem életkora, sem élettapasztalata nem olyan, mint az apostolé. Istenről kell tanítania, Isten és Pál apostol tekintélyével. A megtestesülésről beszélj. A megváltó kegyelemről, Isten szeretetéről mindenkinek jólesik hallani.„Éljünk józanul, igazként istenfélelemmel”(12) Ilyen társdalomban volna jó élni gondolhatták. „Várjuk a boldog reménységet,mert „ő önmagát adta értünk”(13-14) Minden szava csupa vigasztalás és nagylelkűség. Azt is tanítsd - inti Tituszt, - hogy mindenkinek öregnek, fiatalnak meg kell változtatni az életét. Csak így lehet pozitív a válasz Isten és Fia szeretetére, így lehet üdvözülni. Mondd el nekik a véleményemet, írja Pál:igazat adok a saját honfitársuknak: „a krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok”(1,12) Ám aki keresztény lett, annak meg kell változnia!Az idős férfiak éljenek „józan, tisztességes, megfontolt”(2) életet, az idős asszonyok „ne legyenek rágalmazók, sem a bor rabjai”(3) Ne robbantsák szét a családokat, hanem szeressék férjüket, gyermekeiket. Az ifjak legyenek józanok. Legyenek felkészültek a kemény felnőttkorra. Az élet nem játék. Kemény igék. Hasonló kemény tanításra mondták Jézusnak, „kemény beszéd ez! Ki hallgatja ezt?”(Jn 6,60) Az elszámolás még keményebb lesz a halál után, de az élet fiaskói között is jöhetnek a vádak: miért nem mondták tisztán és idejében mindezt? A prédikáló papnak kötelesség mindezt mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése