Mi a szenvedés?
A szenvedés misztikus értelmezése II.
A türelmes Jób a nagy szenvedések következtében mégis elveszti önuralmát. Így próbálja Isten ellen elkövetett oktalan megnyilatkozásait javítani: „Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel! Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban”(Jób 42,4-6) Hasonlóan rengeteget szenvedett Jákob fia, József. Nem értette testvérei irigységeit, kisebb méltatlankodásait, gonoszkodásait, amelynek gyilkossági kísérlet, majd rabszolgasors lett a következménye. Amikor József Egyiptom alkirálya lett, a hét bőtermő és a hét szűk esztendő titkát ő oldhatta meg, megmentvén új hazája, elvesztett családja és sok környező ország lakóinak életét. „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa azt, ami ma van: hogy életben tartson egy nagy népet. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről”. (Ter 50,19-21) Az Ószövetség szemlélete szerint a hosszú élet hozzátartozott a földi boldogsághoz. Egy istenfélő bölcs férfiú korai halála után volt valaki, aki sajnálgatta. Isten vele kapcsolatban ezt sugalmazta: Isten „elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét. Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megontja az ártatlan lelket. Kegyelem és igalom vár az Úr választottjaira és oltalom a szentjeire. Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét. Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. Akkor hullává lesznek, megvetetté és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejéig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük”. (Bölcs 4,11-19) a társadalomnak mindig voltak háttérbe szorult tagjai, akiket mások kényelme vagy biztonsága fosztottak meg attól, hogy teljes értékű emberek lehessenek.„Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején. Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében az Úr ellen semmi gonoszat, mert elnyeri hűség jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában”. (Bölcs 3,13-14) Isten az üdvösség érdekében a szenvedést a hit különleges erejével olyan magas szintű lelki értékké tudja fokozni, amely az üdvösség történetében is különleges eredménynek számít. Ábrahám a bálványimádók körébe tartozott. Az Úr megszólította: Hagyd el ezt az ostobaságot, hiszen a szobraid élettelen vackok. Egyedül én vagyok az Élő Isten, aki ezt a mérhetetlen csillagvilágot teremtettem. Én most téged áldásommal felemellek: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”.(Ter 12,1-3) a hatvan éves Ábrahám hitt Istennek, aki több mint harminc évig edzette hitét, amikor az ígért fiú megszületett. Az utolsó próba során az Úr egészen elégő áldozatnak kérte el tizenöt éves fiút. Ábrahám hitte, hogy Isten a fiát azonnal feltámasztja hamvaiból, hiszen neki kell az áldást valóra váltania. Az oltáron álló fiút angyalszó menti meg: „Ne bántsd a fiút!”(22,12) Ez hited főpróbája volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése