Egészen új típusú gondolkodás a Szenvedésről.
ÚJSZÖVETSÉG Mindabból, amit eddig a szenvedésről elmondtunk, csak arra következtethetünk, hogy a megváltás az ördögi fogságból emberi erővel lehetetlen. Nem azért, mert Isten ereje korlátozott lenne, és a sátán kinőtte magát Isten egyenrangú ellenségévé. Isten örök és végtelen ereje értelmességben, mindenhatóságban meg sem közelíthető semmilyen teremtmény részéről. Az ördög hazugsága nyomán az ember Istent legnagyobb mélységében bántotta meg. Isten végtelen szerető Atyának mutatkozott és bizonyult az ember iránt teremtményei közül. A látható világ legmagasabb rendű teremtményévé tette, de már kezdettől fogva a mennyország örökösévé fogadta. A lelkéhez ezért teremtette hozzá azonnal a megszentelő kegyelmet. Megtette a föld és minden rajta lévő érték urává. A földi élet értékeit úgy adta neki, hogy szabadon tudja ajándékozni elsősorban a házastársának, majd kettejük közös szeretet-gyümölcsének, a gyermekeiknek. Megparancsolta nekik, hogy mindenüket osszák meg másokkal is: ahogyan Isten teszi: Mindent közreműködtet azok javára, akiket-amiket alkotott. „Szeretet az Isten, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad”. (1Jn 4,16) Isten úgy rendelkezett, hogy az emberpárok legféltettebb kincse a gyermekük legyen, ezért megadta nekik, azt a lehetőséget is, hogy amikor szerelmük gyümölcseként gyermekeik testi létét elindítják, Isten nemcsak azonnal megteremti hozzá az éltető lelket, felruházva az értelemmel és akarattal, hanem mintegy jogos örökséget, jussot, azonnal megadja lelkükbe a megszentelő kegyelmet is. Ezzel minden új magzatot gyermekévé fogadott. Elkészítette számukra a helyet a mennyországban is.(Mt 25,34) a mennyei élet tehát eredeti ajándék volt. Ennek a menyei boldogságnak pedig olyan intenzitást biztosított az Isten, amennyit az ember földre lépésétől földi élete végéig mások boldogításával kiérdemelt. Isten azt is örök ajándékul szánta az embereknek, hogy egyszülött Fiával minden teremtmény közül az emberi nem természetét vetette fel, hogy így az ő emberi természetéből a lelke legyen minden emberi lélek és minden angyal őstípusa, emberi teste pedig minden anyagi lété. Ezért az ősbűn iszonyatos sértés volt Isten végtelen szeretete ellen, amit akármivel nem lehetett jóvátenni. Az emberek lépésről lépésre távolodtak Istentől. A bűn szomorú krónikája lett az emberi sors. Ezért nem kell szörnyülködnünk, amikor az Ószövetséget böngésszük, és keressük: mi az a megváltás? Ki fizet váltságdíjat? Mennyit? Kinek? Nem Isten fizet, nem ő a károkozó. Az ördög, minden bűn kezdeményezője, nem akar jóvátenni semmit, nem ismeri a szeretet fogalmát. Az isteni igazságosság egyenértékű jóvátételt követel. Ezt csak ember adhatja önmagáért vagy nemzetéért. Csak olyan ember adhatja, akinek nagyobb tekintélye, méltósága van, mint amit az emberség jelent. Tehát a mi megfizető Jóakarónk csak Istenember lehet. Ő a Fiú, aki mindig a házban marad, hiszen isteni születése ezt garantálja. Vállalnia kell, hogy olyan lesz, mint akit mégis elüldöznek, hogy ennek eltűrése, vállalása méltó fizetség legyen az isteni Igazságosságnak a sértésekért. A világ legelső szülöttje, Kain, kicsalja öccsét, Ábelt az apai házból és odakint agyon veri. A Fiú önként száll le az égből, kiszolgáltatja magát a gonosz öldöklőknek. Ezt a parancsot adja a tanítványainak is: „Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13) „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást”. (17) Az akkori hivatalos zsidó vezetők nem értették meg. A pogány népek vezetői még gyűlölték Jézust, ennek jeléül üldözték és százával ölték a tanítványait. Akkor kezdték megszeretni, amikor már visszament Atyjához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése