Évközi 32. hét hétfő

Évközi 32. hét hétfő

„Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátra maradt, elvégezd”

Az Anyaszentegyház az idei egyházi év utolsó három hetében a szentleckéket az Újszövetség kisebb apostoli leveleiből és az utolsó kánoni könyvből, a Jelenések könyvéből olvastatja. Az a cél vezeti a liturgia olvasmányainak összeállításánál, hogy minden szentírási könyvből ízelítőt adjon a szentmisék buzgó látogatóinak, akik köznapokon is részt vesznek Jézus áldozatának jelenvalóvá tételén. A múlt század második felében megtartott II. Vatikáni zsinat liturgikus reformjában az egyik legfontosabb rendelkezés ugyanis az volt, hogy a nagyobb ünnepeket kivéve folyamatosan olvassunk a Szentírás könyveiből, és így két-három év alatt az egész Biblia megnyíljék előttünk. Erre ad biztatást már Pál apostol is, amikor szeretett tanítványának, Titusznak levelet ír: „Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik, és aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott”. (Tit 1,1-3) Nagyon fontos az egész Szentírásból kikeresni a keresztény remény üzeneteit. Olvasni, egyre jobban érteni, és beszélni minderről másoknak is. Ezek a gondolatok ugyanis nem feledhető újsághírek, hanem Isten örökérvényű üzenetei. A levél címzettje Títusz, aki pogány fiatalemberként lett Pál tanítványa, majd püspökké szentelte őt, és Kréta szigetén hagyta. Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátra maradt, elvégezd, és városról-városra presbitereket rendelj”. (4-5) Az írás arra enged következtetnünk, hogy Pál a szigeten evangelizált, de a sziget teljes megtérítése hosszabb időt vett igénybe, és ezt tanítványára bízta. Neki kellett kialakítani az egyházszervezetet, ezek élére püspököket keresni és felszentelni. Az apostol megadja a főpapok kiválasztásához a fő szempontokat: „amint megmondtam neked, feddhetetlen, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek. A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jó akaratúnak, józannak, szentnek, önmegtartóztatónak” (5-8) Ezek a jó erkölcs erényei. Már akkor is fontos szempont volt a másfél évezreddel később precízen előírt hittudományos kiképzés szempontja is: „aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni”. (9) Ma is szükség van ezekre az erkölcsi és tudományos szempontokra. Jó lenne, ha nemcsak a püspökök felelnének meg ezeknek a követelményeknek, hanem minél több civil hívő testvérünk is. Ezt a célt szolgálják a hit dolgaival foglalkozó honlapok is és a szentírási elmélkedések.