AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 11.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Jézus Pilátus előtt

Reggel „felkerekedett az egész sokaság, és Pilátushoz kísérték. Ott vádolni kezdték: Azt tapasztaltuk, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás király. Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya? Magad mondod – felelte. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek. Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek. De azok erősködtek: Tanításával föllázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig” (Lk 23.1-5) „Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.(A hangoskodók nem tudták még, hogy a Fiúisten Atyjával egyetértve előző este lezárta az ószövetség idejét, vele a mózesi bárányvacsorát. Ez a Jézus már az örök és érvényes Isten Báránya, aki nem egyéves báránnyal, hanem saját Testével és Vérével táplálja hívei lelkét, és vérében Új szövetséget kötött minden emberrel, aki hisz neki és megkeresztelkedik parancsa szerint.) Pilátus kijött hozzájuk és megkérdezte tőlük: Mivel vádoljátok ezt az embert? Ha nem volna gonosztevő, nem hoztuk volna eléd. Pilátus szabadkozott: Vigyétek vissza, és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint! A zsidók nem tágítottak: Nekünk senkit sem szabad megölnünk. Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus ezt felelte: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél? Jézus így válaszolt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. Pilátus közbeszólt: Tehát király vagy? Te mondod, hogy király vagyok. Azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.  Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Pilátus erre azt mondta: Mi az igazság? E szavakkal újra kiment a zsidókhoz és kijelentette: Én nem találom semmiben bűnösnek. Szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát? Erre újra kiabálni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabást! Barabás rabló volt. (Jn 18,28-40) a nép a rablót nyilván nem szerette, de a vezetők szavára velük együtt gyilkosai lettek az Isten Fiának, akik velük ezt szavaztatták. Pilátus erre mással kísérletezik. „Előhozatta Jézust és megostoroztatta. A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: Üdvöz légy, zsidók királya! Majd arcul ütötték”(Jn 19,1-3) Jézus teste az ostorozástól, amely három szakaszos volt, rettenetes roncs voltja durva lelkű katonák napi feladata volt a harc, a kínzás, a kivégzés. Szórakozni sem tudtak mással, csak egymás vagy mások bántalmazásával. Ezért volt az egyszerű népjogos követelése: „Kenyeret és cirkuszi játékokat!”  A töviskoszorú a tábori tüzelésnél használt hosszú tövisű fanyesedékből gyorsan kész lett, és maró gúnyt lehelt: Jézusnak babér helyett kínzószer járt. A piros katonaköpeny sem szolgált más célt. Pilátus részvétet remélt abból, hogy ilyen csúf gyalázatban mutatta be a meghökkent követelő kórusnak: Íme, az ember!” (5) „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg, nem találom semmiben sem bűnösnek”(4) El akarom bocsátani! A döbbenet után újra ordítani kezdték a leckét: „Keresztre vele, keresztre vele!”(6) megpróbálta a felelősséget levetni magáról: „Feszítsétek meg ti!”(6b) „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” (7)