AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 8.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Jézus Vére

Mivel Jézus a családfő, az ősi szertartásrend ismertetése, imádságok kezdése, vezetése az Ő tiszte. Miután Jézus egy kovásztalan kenyeret átváltoztatott elsődlegesen saját élő testévé, és apostolainak átadva ők törtek belőle és megáldoztak, egyesültek Urukkal. Megértették a kafarnaumi zsinagógai nagy vitából, hogy Jézus nem a testet erősítő, tápláló gyomornak szánt erőforrást készít elő. Már Kafarnaumban megtanulhatták, hogy az a kenyér, amit Jézus majd adni szándékozik nekik és a világtörténelem minden korszakában élő későbbi embereknek is, a lélek étele lesz, vagyis a lélek tápláléka. Jézus Teste, egész emberi természete szorosan, elszakíthatatlanul össze van kötve isteni természetével, és így isteni Személye irányítása alatt áll. Isteni Személye irányítja azokat a természetfölötti erőket, a kegyelmeket, az átváltoztatott Kenyérbe, a titokzatos Krisztus-testbe, amelyekre az áldozónak szüksége van. Kérdés, miért kell akkor még részesülnie az áldozónak még Jézus Vérében is, hiszen az élő testben mindig jelen van a vér is? Miért kellett az utolsó-vacsorán átváltoztatni a harmadik kehelyben előkészített bort Jézus vérévé? Az élő testben jelen van a vér, amely a testet élteti. Ha az élő szervezetből kiáramlik a vér, vagy a keringés leáll, az a szervezet nem tud tovább működni. Ezért ha élőlényt istentiszteleti célra feláldoztak, akkor kiontották a vérét. Az utolsó vacsora célja is az volt, hogy az egyéves, életképes bárányt Istennek áldozzák, Isten ősi tisztelete céljából, amint ezt megtették ősszüleink, Ábel és a zsidók az Egyiptomból való szabadulás éjszakáján. Kötelező volt minden családnak ezt megtennie. Ennek a bárány vacsorának az volt a célja, hogy az Isten Bárányát, a megtestesült Második Isteni Személyt minden hívő ember áldozataként jelképesen bemutassák Istennek. Ez a jelkép csak azért volt értelmes és érvényes, mert a történelem Istentől elrendelt egy időpontjában az emberi bűnökért járó büntetés levezekléséért a megtestesült Istenfiát a keresztre felfeszítve iszonyú szenvedések között vérét kiontva megölték. Az áldozati bárány utolsó érvényes feláldozása és sült húsként való elfogyasztása ott Jeruzsálemben Jézus asztalán megtörtént. A maradék kovásztalan kenyér egy darabját Jézus átváltoztatta saját élő testévé. Ebből evett minden jelen lévő apostol. Aztán még folyt a bárányvacsorák szertartásának bezárása, és csak az utolsó kehely, illetőleg a benne lévő bor állt az asztalon. Most Jézus a kezébe vette, mint előbb a kenyeret: „a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lk 22,30) Jézus minden szónak ismerte az értelmét, és tökéletesen ismert minden megtörtént és majdan létrejövő bűnt is.Úgy érezhetjük, hogy az Ószövetség most lezárt bárányvacsora-sorozatának tartozás oldala a megnyílt Újszövetség kezdődő jóvátételi oldala:„De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon” (31) Ez a kéz csak Júdásé, vagy cserélődnek  az új, gonoszabbnál is gonoszabb kezek?