Nagyböjt második hetének szombatja
A két fiú édesapja.
Ezt a példabeszédet általában a tékozló fiú történeteként tartják számon és adják elő. Pedig igazán a mennyei Atyáról szól, akinek gyermekei vannak. Ő mindegyiket szereti. Szeretete igazságos és irgalmas egyszerre. Az egész emberiség két típusa áll előttünk. Az idősebb fiú az érettebb gondolkodásúak megjelenítője. Dolgozik, engedelmes, igazán mintafiú. A fiatalabb elkényeztetett, éretlenebb, beképzelt, pimasz fiú, aki a maga útját akarja járni. A saját kedvteléseit kereső emberiség képe. Szűk neki a szülői ház, kalandra vágyik, szórakozni akar. Az örökségét követelni sem rest, bár az örökség, az örökhagyó halála után járna. Az apa a szabad akarat tisztelője, ezért megosztja a vagyont: az elsőszülöttet a vagyon fele illeti, a másik felén nem kell osztoznia a kisebbnek, hiszen nincs több testvér. Az apa igazságos, bár nagyon szenved. A vagyon nagy, de elfogy idővel, a kisebbik fiú már nyomorog. A szegénység kijózanítja. Dolgozni kezd, de éhezik. Rájön, hogy csak az apai ház a biztos menedék, bár ott már nincs keresni valója. Mégis visszatér. Az apa öleléssel, csókkal fogadja. Pompás ruhába öltözteti, és lakomát rendez örömében, mindent megbocsát. Az idősebb testvér dühös, szemre hányja apjának viselkedését. Az apa megmagyarázza eljárását: a vagyon teljesen a tied, tehát az igazságosság nem sérül, de irgalmasan kezelem az öcsédet, örülök megtérésének, ezért a vigalom.A mennye Atya egyszerre tud igazságos és irgalmas lenni. Hatalma és szeretete végtelen. Ő adta mindenkinek a szabad akaratot, és ezt tiszteletben is tartja. Örül az engedelmes gyermekének, de nem veti el, visszavárja a tékozló fiút is. A jutalmat pedig igazságosan osztja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése