Nagyböjt második hetének szerdája
„Akkor Zebedeus fiainak
anyja odament”
Jézus harmadszor is megjövendöli szenvedéseit. Elmondja előre pontosan az események folyását: elfogják, először a saját népének vezetői ítélik halálra, majd a pogány hatóságok alázzák meg, megostorozzák, és keresztre feszítik. Világos beszéd. Csak a tanítványok vannak vele, de ott kellett lennie a Zebedus-fiúk édesanyjának is. Ő is végig hallgatta Jézus szavait, és éppen úgy nem értette, mint a többi tizenkettő. Ha értette volna, nem kéri fiai részesedését a nyíltan meghirdetett szenvedésből. A Zenedeus-család is úgy képzelte a megváltást, hogy Jézus a zsidó nép élére áll, megsemmisíti a római hadsereget, és megteremti a zsidó világbirodalmat. Oda szánta fiait főminisztereknek. Elfogadták, hogy ez némi szenvedéssel jár. A kehelyből inni, ugyanis ezt jelentette, de a lényeget nem fogták fel. Jézus válasza nem a közbenjáró anyának szól, hanem a két testvérnek: a kelyhemből isztok ugyan, de a két fő helyet Atyám osztja ki. Az egyik várományost sejtették: Simon Pétert. A másik, Saul, még nagy ellenség volt ekkor, sőt ismeretlen is. A tanítás következett, az Isten országában az igazság és a szeretet az alap. Ezt kell elfogadnia mindenkinek, és ezt a két nagy erényt kell szolgálnia Jézus követőinek. Ma sincs másként: az édesanyák ne nagy karriert álmodjanak gyermekeiknek, nagyhatalommal és sok pénzzel, hanem neveljék őket – akár fiúk, akár lányok – úgy, hogy maximálisan alkalmasak legyenek Isten és az emberek szolgálatára. Ezt követi Isten kitüntető barátsága és ki tudja, mekkora jutalma. Az önzők a végelszámolásnál biztosan rosszul járnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése