Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe

Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe
„Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

Miért teszi fel Jézus ezt a kérdést az apostoloknak, amikor Fülöp Cézáreájának vidékére ért: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”  Azért, mert ezt a kérdést tanítványainak egyszer megnyugtatóan tisztázniuk kellett. Jézus tudta, hogy az Ő kiléte apostolai előtt is talányos. Gondoljunk arra, hogy amikor ezt a kérdést Jézus felveti, előtte már sok csodát tett. Már kétszer megszaporította csodával a kenyeret, ami először öt darab tenyérnyi kenyér csodálatos megszaporítását jelentette ötezer megszámolt férfi és legalább ugyanannyi asszony és gyerek szeme láttára, hasa feszülésének tapasztalatára történt, utána szemük láttára összeszedtek tizenkét kosár maradékot, amit mint valós létezőt mindenki láthatott. Később ezt Jézus hamarosan megismételte négyezer férfi és ugyanannyi asszony és gyerek szeme láttára, hét kosár maradék összegyűjtésével.(Mt 14,13-21; 15,32-39) És ezekről mindegyik evangélista beszámol  Másnap mégsem hiszik el Jézus szavát, hogy Ő a mennyből alászállott élő kenyér, amit majd ugyanúgy enni lehet, mint az előző napi csodálatosan megszaporított kenyeret, de ez az újabb ajándék nem gyomor-tápláló, hanem kegyelmi erőt hordozó ennivaló lesz, és nem búzakenyér, hanem abból isteni erővel történő átváltoztatás után Jézus teste és vére. Ezt nem értették vagy nem akarták józan következtetésként sem érteni, sokan el is hagyták Jézust. (Jn 6,22-71) Mindez a Genezáreti tó északi partján történt. Rövidesen ezután ott járt Jézus pár kilométerrel északabbra Fülöp Cézáreájának környékén, és kérdezi: ezek után a csodák után kinek tartják az emberek az Emberfiát? Az Emberfia a zsidók szótárában a Messiást jelentette. A „kinek” kérdőszó pedig egyértelműen Jézus személyéről érdeklődik. Az emberek kifejezés alatt Jézus nemcsak az akkor élőket értheti, mi legalábbis már erre is gyanakszunk, mert annyi esetlen, gyermeteg, sőt gonosz „emberi véleményt” hallunk olvasunk régebbről és a mi napjainkban is, hogy kénytelenek vagyunk ezt a hívők hitének józan megóvása érdekében szóvá tenni. Mert mindez azt állítja: aki ilyet meg tud tenni, az nem lehet csupán ember. Jézus most tudatosítani akarja tanítványai értelmében, hogy ezt ki is kell mondani, ha erre a józan, logikus következtetésre jutottak. Ezért folytatja a kérdést: „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16,16) Vehetjük ezt perdöntő bizonyságnak? Jézus felel rá: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyeken is. Az után meghagyta tanítványainak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás”: (17-20) Jézus az ószövetségi egyháztól a zsinagógától különböző, új más fajta egyházat alapít majd, és ennek az alapja lesz Péter, az ő hite. Ahol az élő Péter, a mindenkori római pápa van, ott van Jézus igazi egyháza. Ezért ünnepeljük Szent Péter apostolt. Rázza fel ennek tagadóit, amikor zeng ajkunkon: „Hol Szent Péter sírba téve.”