BOLDOG
MÁRIA TERÉZIA LEDOCHOWSKA
III. r., rendalapító
(1863-1922)
Az
ausztriai Loosdorfban született, apja gróf Ledochowski Antal, anyja Salis
Jozefina grófno. A hét testvér közül Terézia az első. Sokoldalú tehetsége már
iskolás korában feltunt (írói, festő, zenei, egyéb tehetségei). 22 éves koráig
vallásossága nem haladta meg az átlagot. A család egyébként igen vallásos volt.
Bankcsőd és más okok miatt a család 1883-ban Krakkó közelébe költözött. Itt
Teréziát himlő támadta meg, ennek következtében arca elvesztette szépségét.
Másnál ez tragédia lett volna, nála azonban egy új, Istennek szentelt élet
kezdete lett. Visszatért Ausztriába s Salzburgban öt évig volt udvarhölgy a
toscanai nagyhercegnél; fő feladata a gyermekek nevelése volt. Itt már úgy élt,
mint egy szerzetes. Ferences lelkiatyja és a Ferences Mária Misszionárius
nővérekkel való kapcsolata is közrejátszott abban, hogy 1888-ban a ferences
III. rend fogadalmas tagja lett. A következő évben olvasta Lavigerie* bíboros
felhívását az afrikai néger rabszolgák felszabadítása és védelme ügyében: ez
döntő befolyással lett igazi hivatása felismerésében. Előbb írásaival
(Zaida-regény, „Afrikai Visszhang”-folyóirat, levelezés, gyűjtések), majd
előadások által nagy eredménnyel támogatta az afrikai missziókat, majd a
segítés hatékonysága növelésére megalapította a Kláver Szent Péterről
elnevezett Missziós Intézményt, melynek fő feladata az afrikai missziók anyagi
és másféle támogatása, különösen a sajtó útján (propaganda és a missziók
ellátása sajtótermékekkel). A társulatnak voltak kültagjai (zelátorok) és
beltagjai: ezek szerzetesi fogadalmat tettek. A szerzetes társulat anyaháza
előbb Salzburg közelében (Maria Sorg), majd 1902-tol Rómában volt. A római
letelepedés évében az alapító anya egészségi állapota olyan volt, hogy az
orvosok két évet jósoltak neki. És Isten kegyelméből még húsz évig fejtett ki
nagyon aktív és eredményes munkát. Rómában sok afrikai misszionárius látogatta
meg „az afrikaiak anyját.” Lemondott a földi, természetes anyaságról, s a lelki
anyaság bámulatos kegyelmében részesült. 1922. júl. 6-án ért véget értékes
élete. Halála előtt feltűnő öröm sugárzott arcáról. Egyesek úgy vélték, abban a
pillanatban látta élete műve eredményét: az üdvözült afrikaiak sokaságát. VI.
Pál avatta boldoggá 1975. okt. 19-én, missziós vasárnap.
VI.
Pál boldoggá avatási beszédéből:
„Mária
Terézia azok sorából való, „akikben Isten kegyelme nem volt hiábavaló”.
…Szerette Krisztust, és megértette, hogy az Üdvözítő szomjúsága a kereszten a
lelkek szomjúsága volt. Ezért az afrikaiak iránti nagy együttérzésből... minden
erejét, egész életét az afrikai missziókért való apostolkodásnak szentelte.”
Imádság:
Istenünk, te Boldog
Mária Teréziát kiválasztottad, hogy az afrikai nép javára új missziós
társaságot alapítson, add, hogy Egyházad mindig buzgón ápolja a missziós
lelkületet és hatékonyan szolgálja a népek evangelizációjának ügyét. Krisztus,
a mi Urunk által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése