Évközi 27. hét hétfő

Évközi 27. hét hétfő

„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém” 

Az Ószövetségnek ezt a könyvét sokan sokféleképpen értelmezik. Akadnak olyan magyarázók is, akik történetiségét tagadják. Mások zsidó írók III. századi művének próbálják bemutatni. Mivel Ninivét kellene a prófétának megmentenie, ezt a változatot nem tudom komolyan venni, hiszen az Asszír birodalom a VIII. században volt ereje teljében, akkor készült terjeszkedni, és 722-ben el is foglalta az északi zsidó országot, Izraelt. Aztán egy évszázaddal később Babilon erősödött meg, elfoglalta Asszíriát, ennek fővárosát, Ninivét is. Ha a könyvoktató jellegű írások gyűjteménye lenne, ezeket a részleteket, mint tényeket el kellene mondania. A könyv főhősét, Jónást is megszemélyesítésnek állítják be egyesek. Viszont elgondolkodtató, hogy Jézus kétszer is felhasználja példának Jónás történetét (Mt 12, 39-41) és 16, 4-ben saját sorsának előképeként említi ellenségeinek meggyőzésére. Mi azt keressük, mit akar ezzel a könyvvel üzenni nekünk Isten? Jónást felszólítja az Úr, hogy keljen fel, ugorjon talpra, mert meg kell menteni egy hatalmas birodalmi központot, Ninivét. Gonoszsága olyan mérvű lett Isten szemében, hogy megérett a büntetésre. Isten el fogja pusztítani, ha bűnbánatot nem tartanak a lakosai. Ehhez azonban kell egy isteni küldött, próféta, aki figyelmezteti őket bűneikre és a rájuk, váró veszedelemre. Jónás felkel, mintha engedelmeskednék, De nem északra indul, hanem nyugatra, a tengerpart felé. Onnan még nyugatabbra, a tengeren hajóra száll, jegyváltás után egy hajó legalsó szintjére száll le. Jól elbújik Isten elől, gondolja. Isten azonban jól átlátja tervét, vihart támaszt. A hajó elsüllyedésétől rettegő hajósok imádkoznak, és Isten előkeríti a hajófenéken alvó Jónást. A próféta megérti, hogy Isten küldte a vihart, mert vissza akarja őt kényszeríteni a ninivei útra. Bedobatja magát a hullámok közé, és egy istentől odarendelt cethal elnyeli, majd kiúszik vele a partra. A vihar elmúlt. Jónás elgondolkodhatott, Istent kijátszani nem lehet. Viharok tépnek bennünket, magyarokat. 1989-ben kissé felfigyelt ránk a világ: Hol van, és mit tesz ez a tenyérnyi kis ország? Ezer éve kiemelt minket Isten a pogányságból. Felemelt önmagához Jézus és Édesanyja, a mennybevitt Szűzanya. Nekünk meg kellett védenünk a kereszténységet. Ehhez tisztán meg kellett őriznünk a katolikus hitet, és vállalni a szellemi harcot a háborúkkal együtt. 1938-ban Jézus adott egy nagy lehetőséget: a szentségi Jézus világkongresszusát. Mi nem tudtunk egész szívvel Istenhez és Nagyasszonyunkhoz fordulni. Most újra fel akar rázni bennünket, a világot irányító Isten: vissza hozzám! Én mentelek meg benneteket, hogy ti is megmenthessetek egy új emberiséget!