„Szent” mint fogalom
A liturgia háromszor „Szentnek hirdeti Istent”, „egyedül szentnek Krisztust”, megünnepli a szenteket. Mi is k szent evangéliumról, húsvéti szent időről beszélünk; és a hivatásunk az, hogy szentek legyünk. A szentség tehát összetett valóság, amely Isten misztériumát érinti, de ugyanakkor kapcsolata van a kultusszal és az erkölccsel, magában foglalja a megszentelt és a tiszta fogalmát, de túl is haladja azokat. Úgy tűnik, hogy a megközelíthetetlen Isten számára van fenntartva, mégis állandóan a teremtményeknek is jelzője” (Biblikus Teológiai Szótár) így is fogalmazhatnánk: Isten szent, mert léte teremtetlen és végtelen, de szent az is, aki, vagy ami közvetlenül hozzá tartozik. Más, mint az egyszerű, a profán, a közönséges. Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást abib hónapra rendelte Isten, ami a kalászok hónapját jelölte. Nyilván ekkor jelentek meg a búzakalászok a növény szárán. A fogságból való szabadulás után Niszán lett a neve.„Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos házzal együtt vegyen egyet. A szerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap 14. napjáig. Akkor Izrael egész közösségének gyülekezete a két este között vágja le. Vegyenek a bárány véréből, és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve—még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. Ne egyetek belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt” (Kiv 12,1-9) Ez a bárány előképe volt a Megváltó Jézusnak, aki majd 1250+33 év múlva pontosan ugyanígy költi el a bárányvacsorát tanítványaival együtt, de a bárányt egészen elfogyasztva és a kovásztalan kenyérből is fogyasztva ízlés szerint, a maradék kenyérből egyet kezébe vett,és azt mondta:„Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lk 22,19b-20) Ez volt az isteni irgalmasság csúcspontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése