Az irgalmasság fogalma

Az irgalmasság fogalma 

A bevezető részben a pápa hangsúlyozza, hogy a vatikáni bazilika Szent Kapujának megnyitására két okból kerül sor december 8-án: először is azért, mert ez a dátum egybeesik Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepével. Mária az, akit Isten akart „szentnek és szeplőtelennek”, hogy „az emberiséget ne hagyja a gonosz fogságában”.Másodszor: december 8-a egybeesik a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 50. évfordulójával. A zsinat ledöntötte azokat a „magas falakat, amelyek túl sok időn át bezárták az egyházat egy kiváltságos erődítménybe”. A zsinat nyomán az egyház „kilépett egy új világba, hogy hirdesse az evangéliumot, ahogyan XXIII. János mondta: az irgalmasság orvosságát használva, ahelyett, hogy a szigor fegyverét ragadta volna magához”. Szent Kapu az egyházmegyékben is Ferenc pápa ezután bejelenti, hogy december 13-án, Ádvent harmadik vasárnapján megnyílik Róma Székesegyházának, a Lateráni Szent János Bazilikának a Szent Kapuja. Ezt követően nyílik meg a többi Pápai Bazilika Szent Kapuja. A pápa továbbá elrendeli, hogy minden részegyházban és a kegyhelyeken is az egész Szentév során álljon nyitva egy hasonló Irgalmasság Kapuja, hogy a Jubileumot helyi szinten is lehessen ünnepelni, „mint az egész egyház szeretetközösségének a jelét” Az irgalmasság az egyház szemöldökfája „Út, amely egyesíti Istent és az embert, mert megnyitja a szívet annak a reménynek, hogy örökre szeretnek bennünket, bűnünk korlátai ellenére”; „alapvető törvény, amely minden személy szívében lakik”; „architráv, szemöldökgerenda, amely támaszt nyújt az egyház életének”; „életeszmény és hitünk hitelességének kritériuma”Ferenc pápa számos módon meghatározza az irgalmasság fogalmát, hangsúlyozva, hogy az egyáltalán nem „a gyengeség jele, hanem sokkal inkább Isten mindenhatóságának tulajdonsága”. Isten irgalmassága „örökkévaló”, hangsúlyozza továbbá a pápa, mert „az embert az örökkévalóságban mindig az Atya irgalmas tekintete kíséri”. Jézusban „minden irgalmasságról szól és semmi sincs részvét nélkül”, mivel „személye nem más, mint szeretet, olyan szeretet, amely ingyen adja önmagát”A pápa ezen a ponton jelentősen aláhúzza: az irgalmasság „nem pusztán az Atya cselekvési módja, hanem annak a kritériumává válik, hogy megértsük: kik valódi gyermekei”. Gyakorlatilag mindnyájan „arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasságban éljünk, mert nekünk volt elsőként részünk abban, hogy irgalmasságot gyakoroltak irányunkban”. „A sértések megbocsátása tehát olyan imperatívusz, amelytől a keresztények nem tekinthetnek el”. Sokszor nehéznek tűnik megbocsátani, hangsúlyozza a pápa, azonban „a törékeny emberi kézbe helyezett megbocsátás az eszköze annak, hogy szívünkben megvalósuljon a béke, hogy boldogan éljünk” Az „egyház hitelessége is az irgalmas és részvétet érző szeretet útján át halad” – teszi hozzá a pápa: talán hosszú időn át elfeledkeztünk arról, hogy megjelöljük és megéljük az irgalmasság útját” engedve a kísértésnek, hogy „mindig és csakis az igazságosságot követeljük”, miközben korunk kultúrájában „egyre ritkábbá válik a megbocsátás megtapasztalása”. Ezért a pápa arra buzdítja az egyházat, hogy vállalja magára a feladatot: „a megbocsátás örömteli hirdetését”. A megbocsátás „olyan erő, amely új életre kelt és bátorsággal tölt el, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe” „Irgalmasok, mint az Atya” – a Jubileum mottója A pápa emlékeztet rá, hogy számára az irgalmasság témája különösen fontos, olyannyira, hogy ezt választotta püspöki jelszavává: „Miserando atque eligendo” (Megkönyörült és kiválasztotta – „Meglátta őt Jézus, megkönyörült rajta, és kiválasztotta” Mt 9,9). Ez a kifejezés engem „mindig meghatott” – írja a pápa. Idéz II. János Pál pápa „Dives in misericordia” k. enciklikájából, hangsúlyozva annak sürgősségét, hogy a kortárs világban hirdessük az irgalmasságot és tanúságot tegyünk róla”, „új lelkesedéssel és megújult lelkipásztori tevékenységgel”, mert ez „meghatározó az egyház és üzenete hirdetésének hitelessége számára”. „Ott, ahol az egyház jelen van, ott nyilvánvalóvá kell válnia az Atya irgalmasságának” és „bárhol, ahol keresztények élnek, mindenkinek az irgalmasság oázisára kell találnia”.A Bulla első része a Jubileum mottójának aláhúzásával zárul, azaz: „Irgalmasok, mint az Atya” – idézet Lukács evangéliumából (Lk 6,36). Elkötelezett, de ugyanakkor örömökben és békében gazdag életprogramról van szó, amely megkívánja, hogy „képesek legyünk Isten Szava meghallgatására”. „Így szemlélhetjük irgalmasságát” és saját életstílusunkká tehetjük azt.