Évközi 27. hét kedd
„Még negyven nap és Ninive elpusztul”
Jónást kissé megtörte a tengeri út. Volt ideje elgondolkodni a hal gyomrában, amíg a szorgalmasan tempózott vele a zsidó partok felé. Istennel nem lehet ujjat húzni. Ezt belátta. Amikor aztán a hosszú út végén a hal kihányta őt a partra, „Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt mondta: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked” (3, 2) Jónás már nem, mert tiltakozni. Szó nélkül indult Ninive felé. Egy napi járóföldet meg is tett benne. Odaérve aztán megkapta a kemény, megdöbbentő isteni parancsot: „Még negyven nap és Ninive elpusztul” (4), ezt kellett hangosan kiáltoznia, amerre haladt. Az Írás szerint senki sem igazoltatta, hogy miért hirdet elrémisztő híreket. Ennek a rebellis prófétának a szavait olyan kegyelmek kísérték, hogy „Ninive lakói hittek. Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tette és megparancsolta Ninivében: A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék, és ne legeljen és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el!” (5-9)Szinte hihetetlen, hogy az égbekiáltó bűnök könnyelmű elkövetői percek alatt megértették, hogy Isten büntetése küszöbön áll. Király, főemberei és egyszerű emberek hallgatták a királyi kikiáltó szavát, megértették és teljesítették. A vezeklés első mozzanata az volt, hogy letették a finom ruhájukat, majd szőrruhát öltöttek. A teveszőr rövid, kemény és szúr még akkor is, ha lenyírva ruhaanyagot szőnek belőle, majd kiszabják, és ruhát varrnak vezeklésre. Ezt a szúrós, csípős ruhát közvetlen a bőrükre vették fel. Majd nem székre vagy padra ültek, hanem hamut szórtak a földre, és abba ültek bele. Már akkor is tudták, hogy az izzadság hatására lúgossá válik a hamu, csípi, gyötri a bőrt. A külső sanyargatás mellé járult a koplalás: teljes böjt, semmit nem ettek és ittak, még vize sem. Még állataikat is így gyötörték. Mindez mély hitből fakadt, és Istent kiengesztelték Ninivében. Az Istent mély hittel kereső és szolgáló középkort elhagyták, szellemiségét a reneszánsz pogány gyakorlataival kiirtották. Aztán jött a behízelgő duma: Isten nem igényli imánkat, böjtünket, visszavonult a hetedik mennyországba, nem is figyel ránk. A következő lépés: az ember talált ki és alkotott meg mindent. Az emberi ész mindenek felett való. Isten nincs is! Ezt követte a legocsmányabb tett: oltárra emeltek egy feslett életű színésznőt, és ölték halomra, aki nem tartott velük. Azóta a kereszténység a régi buzgó hitű európai államokban szinte kiveszett. Nem kell Isten, sem Jézus, sem Mária. Isten nem rebellis prófétát küld hozzánk figyelmeztetőül: hogy a gonoszság az égig hatolt, hanem a Világ Királynőjét: Térjetek meg, különben elpusztul a gonosz világ. Eredmény: az egyik legkártékonyabb magyar mondta: Őseink Máriában bíztak. Mária elment,itt vagyunk mi, itt vagyok én. És vele megjött az ország teljes pusztulása. Hagyjuk? Ne hagyjuk! Isten irgalmaz gyermekei kedvéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése