Szentév 2.

Hogyan élhetjük meg legjoban a jubileumot? 

Ferenc pápa néhány gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogy hogyan élhetjük meg a rendkívüli Jubileumot a maga spirituális teljességében:Tegyünk egy zarándoklatot, mert ez „tényleges jele lesz annak, hogy az irgalmasság is egy olyan elérendő cél, amely elkötelezettséget és áldozathozatalt kíván” Ne bíráskodjunk, és ne ítélkezzünk, hanem bocsássunk meg és adakozzunk, maradjunk távol a „pletykáktól”, a „féltékenység és az irigység” által sugallt szavaktól.” Vegyük észre a jót, ami minden személyben jelen van” és váljunk a „megbocsátás eszközeivé”. Nyissuk meg a szívünket a lét perifériái felé, vigyünk vigaszt, irgalmasságot, szolidaritást és figyelmet mindazoknak, akik „a mai világban nélkülöznek és szenvednek”, „számos fivérünknek és nővérünknek, akiket megfosztottak méltóságuktól”. „Kiáltásukat tegyük magunkévá – buzdít a pápa – így együttesen le tudjuk küzdeni a közöny korlátját, amely gyakran hatalmas úrként van jelen, hogy elrejtse az álszentséget és az önzést” Örömmel hajtsuk végre a testi és lelki irgalmasság műveit, hogy „felébresszük lelkiismereteinket, amelyek ellankadtak a szegénység drámájával szemben”. Jézusnak éppen ez a küldetése: vigyünk vigaszt a szegényeknek, hirdessük a megszabadítást a modern rabszolgaságok foglyainak, adjuk vissza a látást azoknak, akik magukba zárkóztak, adjuk vissza a méltóságukat azoknak, akiket ettől megfosztottak, legyünk képesek arra, hogy legyőzzük a tudatlanságot, amelyben emberek milliói élnek, különös tekintettel azokra a gyermekekre, akiknek nincs megfelelő segítségük ahhoz, hogy kilépjenek a szegénységből”. Mint ahogy Keresztes Szent János mondja: „az élet alkonyán a szeretetben fognak megvizsgálni minket”. Növeljük az egyházmegyékben a „24 óra az Úrért” ima és bűnbánati kezdeményezéseket, amelyeket Nagyböjt negyedik hetében pénteken és szombaton kell megtartani. A pápa rámutat: sok fiatal ismét közeledik a kiengesztelődés szentségéhez, amely „kézzel foghatóvá teszi az irgalmasság nagyságát”. Ennek köszönhetően sokan közülük úgy érzik, hogy „újból felfedezik életük értelmét”.  Papok feloldozhatnak olyan bűnök alól is, amelyhez eddig csak az Apostoli Szentszéknek volt joga A pápa egy paragrafust a bűnök feloldozása témájának szentel: mindenekelőtt kifejezi azt a kívánságát, hogy „a gyóntatók legyenek az Atya irgalmasságának valódi jelei”, ne sebtében rögtönözzenek ebben a feladatukban, hanem váljanak „elsőként bűnbánókká, akik bocsánatért esdekelnek”. „Isten bűnbocsánatának hűséges szolgájaként” tehát minden gyóntató úgy fogadja a híveket, mint „az apa a tékozló fiú példabeszédében”, vagyis „olyan apa, aki fia elébe siet, annak ellenére, hogy az minden vagyonát elherdálta”. A gyóntatók tehát „ne tegyenek fel impertinens, nem a tárgyhoz tartozó kérdéseket”. Minden bűnbánó szívében ismerjék fel, hogy segítséget és bocsánatot keresnek. A gyóntatók arra kaptak meghívást, hogy „mindig, bárhol, minden helyzetben és mindenek ellenére, legyenek az irgalmasság elsőbbségének jelei”. A pápa továbbá bejelenti, hogy a Szentév nagyböjti időszakában az Irgalmasság Misszionáriusait küldi majd el világszerte, vagyis olyan papokat, akiket „felruház olyan tekintéllyel, miszerint megbocsáthatnak olyan bűnöket is, amelyek alól a feloldozás joga az Apostoli Szentszéknek van fenntartva” „Jelei lesznek annak, hogy az egyház anyai gondoskodással van Isten népe iránt”. Ezek a papok mesterei lesznek mindenki számára „egy humanizmussal teli találkozásnak, amely a megszabadulás forrása, felelősséggel teljes, célja, hogy leküzdjék az akadályokat és visszatérjenek a keresztségben kapott új élethez”. Ugyanakkor a pápa azt kéri, hogy az egyházmegyékben szervezzenek „népmissziókat”, hogy ezek a Misszionáriusok „hirdethessék a bűnbocsánat örömét” A búcsú A Jubileum jellemző vonása a búcsú, azt mutatja, hogy „Isten korlátlanul megbocsátja bűneinket”. Miközben a kiengesztelődés szentségében Isten bocsánata eltörli a bűnöket, a búcsúval a bűnös megszabadul a „bűn negatív lenyomatától”, „következményének minden hatásától”, amely „magatartásunkban, gondolatainkban” megmarad. Ebben az értelemben az, aki elnyeri a búcsút, képessé válik arra, hogy karitatív módon cselekedjen, növekedjen a szeretetben, ahelyett, hogy ismét bűnt követne el"