Évközi 27. hét szombat

Évközi 27. hét szombat

„Boldog méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál”

Amikor Jézus a sátán elleni nagy harcról beszélt, és vitatkozás helyett értelmes érveket sorolt fel ellenségeinek, egy asszony felkiáltott a tömegből: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!” Asszonyi hang volt, valószínűleg egy asszony, egy édesanya hangja. Nem csodálkozom ezen, hiszen férfiak talán nem is fogták fel igazán a boldogságnak ezt a vetületét. A bekiáltó anya szíve maga is repeshetett az örömtől, amikor látta, hogy Jézus milyen szívesen szabadította meg a némaságot okozó ördögtől azt a fiatalembert. Bele tudta élni magát ama fiatalember édesanyjának a szomorúságába, midőn rádöbbent, hogy a fia megnémult. Nem tudta kiejteni ezt a szót: Édesanyám! Nem tudott többé kérni és megköszönni semmit. És mindezt azért, mert betört a testébe és bent is maradt egy rusnya ördög. Ki megy hozzá feleségül egy ilyen férfihez? Jézus egyetlen parancsszóval megoldotta a család gondját. Dicsőítetten ezzel Máriát, mert nemcsak megszülte Jézust, de szoptatta, fürdette, mosott rá, főzött neki harminc éves koráig. Igazi édesanya volt, a gyermek mindene. Boldog anya, mert önös érdekektől távol azzal törődött, hogy Fia boldog legyen, hiszen Isten szótára szerint az lehet boldog, aki mást tesz boldoggá. Jézus jóváhagyja ezt az anyai szózatot, de most is hozzáfűzi a boldogság másik nézőpontját:„De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják azt” (Lk 11, 28) Lukács evangéliumában Jézus már korábban is hangoztatta ezt az alapelvet „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják, és megcselekszik” (Lk 8,21) Okos átgondolással azonnal rájön bárki, hogy ebben a megfogalmazásban is a Szűzanya kapta Fiától a messze legjelesebb dicséretet, mert Ő mindig tökéletes tanítványa volt Fiának, aki a kereszt alatt is meg tudta őrizni Fia istenségébe vetett hitét, mert ott és akkor is megértette, hogy mindennek így kellett történnie. Ha pedig a lelkes asszonynak kiáltását tágabb körben figyeljük Jézus megnyilatkozásának fényében:„Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Lk 9, 48) Igen, a mennyei Atya az ember teremtésekor jelentette ki, sőt adta parancsba:„Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1, 28) Ez tehát Isten minden időkre és minden asszonyra vonatkozó parancsa. Bizony, óriási tévedése ennek kornak, amelyben most élünk, hogy a szentháromságos mintát az emberi nem felcseréli valami ócska önzéssel, Látszólagos meggyőződéssel mondják millióan: nem kell a házasság szentsége, a férj feleséget, az asszony férjet boldogító kizárólagosan helyes holtig tartó, gyermekeket szülő közössége, ez csak a kísértő ördögtől való eszme lehet. Én itt és most szívesen átvenném az egykori boldogan bekiabáló asszony szerepét, és kiáltanám: Boldogok vagytok, magyar asszonyok, mert megteremtitek a boldog család légkörét, biztosítjátok hazánk és nemzetünk virágzását. Tehetem? Adja Isten és segítsen érvényesülni az eredeti eszmét, és nekem a boldog dicsérő küldetést.