PARÁZNA SZENT THAIS

Szent Thais, a parázna asszony
 [október 8.]

Thais, a parázna asszony – amint ezt A Szent Atyák életében olvassuk – oly szépséges volt, hogy miatta sokan eladták javaikat, és a legnagyobb szegénységre jutottak. Küszöbe gyakran piroslott ifjak vérétől, mert szeretői féltékenységből egymásnak estek. Midőn Pafnutius apát tudomást szerzett erről, világi ruhát öltött, magához vett egy solidust, és felkereste őt abban az egyiptomi városban, ahol élt. Odaadta az asszonynak a solidust, mintha szerelmét vásárolta volna meg, az pedig elfogadva a pénzt azt mondta: „Lépjünk beljebb!” Beléptek a szobába, s az asszony a drága kelmékkel borított ágyhoz invitálta Pafnutiust, mire az így szólt: „Ha van egy belsőbb szoba, inkább oda menjünk!” Több helyiségen vezette keresztül, de az apát egyre csak hajtogatta: attól fél, hogy meglátják. Thais ekkor így szólt: „Van egy szoba, ahová senki nem szokott belépni; de ha Istentől félsz, nincs olyan hely, mely istensége előtt rejtve lenne.” Hallva ezt az öreg, megkérdezte: „Te tudod, hogy van Isten?” Az asszony azt felelte, hogy tud Istenről, tud az eljövendő Országról, sőt a bűnökért járó kínokról is. Erre azt mondta neki Pafnutius: „Ha mindezt tudtad, miért veszejtettél el annyi lelket? Nemcsak magadért kell majd számot adnod, hanem őérettük is.” Hallva ezt Thais Pafnutius apát lába elé borult, és könnyek közt kérlelte: „Tudom, hogy van bűnbánat, és reménykedem, hogy a te imádságodra bocsánatot nyerek. Három óra haladékot kérek, s azután oda megyek, és azt teszem, amit te parancsolsz!” Az apát kijelölte számára a helyet, ahova mennie kell. Az asszony pedig összeszedte mindenét, amit paráznaságával keresett, a város közepére vitte, és a nép szeme láttára elégette, így kiáltozván: „Jöjjetek ide mindnyájan, akik vétkeztetek velem, és lássátok, mint égetem el mindazt, amit adtatok nekem!” Ezek értéke összesen négyszáz font aranyat ért.

Miután mindent elégetett, elment arra a helyre, amit Pafnutius kijelölt számára. Az apát egy apácakolostort talált neki, ahol egy szűk cellába zárta, ajtaját pedig ólommal pecsételte le, s csak egy kisablakot hagyott szabadon, amin át egy kevéske élelmet lehetett beadni neki. A többieknek megparancsolta, hogy egy darabka kenyeret és egy kis vizet adjanak neki naponta. Amikor az öreg távozni készült, Thais megkérdezte: „Mit parancsolsz, atyám, hol végezzem szükségemet?” Az pedig: „A celládban, amint megérdemled!” Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan imádkozzék Istenhez, azt felelte: „Nem vagy méltó arra, hogy Isten nevét kiejtsd, sem pedig, hogy a Szentháromság nevét ajkadra vedd; de arra sem, hogy kezedet az ég felé tárd, mivel ajkad telve van bűnökkel, kezed mocsoktól szennyes. Leborulva csak tekints Kelet felé és ismételgesd: »Te, aki teremtettél engem, irgalmazz nekem!« ”

Már három éve élt bezárva Thais, amikor Pafnutius apát megszánta, és elment Szent Antal apáthoz, hogy megtudja tőle, megbocsátotta-e Isten az asszony vétkeit. Miután elmesélte Pafnutius a történteket, Szent Antal összehívta tanítványait és megparancsolta nekik, hogy virrasszanak és imádkozzanak egész éjjel, de ki-ki magában, mert Isten megjelenti valamelyiküknek a dolgot, amiért Pafnutius hozzájuk érkezett. Megszakítás nélkül imádkoztak, amikor Pál apát, Szent Antal legidősebb tanítványa hirtelen meglátott az égben egy drága kelmékkel fölékesített ágyat, melyet három szűz őrzött sugárzó orcával. E három szűz: a Félelem az eljövendő büntetéstől, aki az asszonyt elragadta a gonosztól; a Szégyenkezés az elkövetett bűnök miatt, aki érdemessé tette a bocsánatra; s az Igazságszeretet, aki felemelte őt az égiekhez. Midőn Pál megkérdezte tőlük, hogy ez a kegyelem Szent Antalt illeti-e, isteni hang felelt neki: „Nem atyádat, Antalt illeti, hanem Thaist, a parázna asszonyt.” Pál apát reggel elmesélte mindezt, Pafnutius apát pedig megismerve Isten akaratát, boldogan távozott.

A kolostorba megérkezvén feltörte a cella ajtaját. Thais kérlelte, hogy hadd maradjon továbbra is bezárva, de így szólt hozzá az apát: „Jöjj ki, mert Isten megbocsátotta bűneidet!” Az asszony így válaszolt: „Isten a tanúm, hogy mióta ide beléptem, egy nagy csomagot csináltam valamennyi bűnömből, amit a szemem elé állítottam, és ahogy a szag nem tűnt el az orromból, úgy nem tűntek el bűneim a szemem elől, hanem rájuk gondolván folyton zokogtam.” Pafnutius apát így szólt: „Nem bűnbánatod miatt bocsátotta meg Isten vétkeidet, hanem azért, mert lelkedben istenfélelem lakozott.” Miután kivezette a cellából, az asszony még tizenöt napig élt, majd békességben elnyugodott.

Efrem apát is meg akart téríteni egy parázna asszonyt, hasonló módon. Amikor az a parázna nőszemély bűnre akarta csábítani, Szent Efrem azt mondta neki: „Kövess engem!” Az követte Efremet, és eljutottak egy helyre, ahol nagy sokaság volt. Ott azt mondta Efrem: „Ülj le itt, hogy közösüljünk!” Erre az asszony: „Hogy tehetném ezt ekkora tömeg szeme láttára?” Effrem azt válaszolta: „Ha szégyenkezel az emberek előtt, vajon nem kell-e sokkal inkább szégyenkezned Teremtőd előtt, aki felfedi a sötétség titkait?” Az asszony zavarba jött és eltávozott.