Az Irgalmasság Szent Éve 242.

A magvetőről szóló példabeszéd

„Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az,  aki meghallgatja a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgy hogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat” (Mt 13,18-23) Úgy tűnik, hogy a gonosz lélek mindig kitart a jól bevált módszerei mellett. Az ős szülők, Ádám és Éva minden alkonyatkor leültek a paradicsomkert hűvös árnyékába. Megszokták, hogy az Úristen ezeket az órákat a szellemi kiképzésre fordította. A két tanítvány örömmel hallgatott minden isteni szót, hisz a szakszerű képzés óriási tudást közölt, a friss értelem pedig az előző órákon hallott és elraktározott tananyag bővítését élte át.  Az est hajnalán idegen hangot hallottak.Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról? Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok. Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik  ismerik a jót és a rosszat. Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből,,  megette,  adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek” (Ter 3,1b-7a) Addig is azok voltak, de a lelküket díszítő megszentelő kegyelem a testüket olyan fénnyel övezte, hogy a sokkal  szerényebb testi szépség az angyalok fény ruhájával vetekedett. Legalább a mennyei, feltámadt testünket tegye ilyenné a földön szerzett kegyelem és szeretet. „Más példabeszédet is mondott: A mennyek országa hasonló ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött, és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, úgy-e jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?’ Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta --, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!  Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és  égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe” (Mt 13,24-30) Amikor még minden mezőgazdasági munkát kézzel, sarlóval, kaszával végeztek, akkor bizony az erős szárú konkoly a búzával együtt nőtt, vetekedett, és mint gyom mag, erősen rontotta a gabona mag minőségét. Kézzel kiválogatni igen lassú, keserves művelet volt. Viszont, ha ezt a munkát megspórolták, rontotta a kenyérliszt minőségét, és veszedelem bújt a vetőmag közé. A példabeszédben szereplő gazda okosan irányította a konkoly szárastól való kiszedését. Ezért jó példa az utolsó ítélet leírásában az angyalok megbízatása: kiemelni a kárhozattakat az üdvösség örömébe vonulók közül. A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata. „Akkor elbocsátotta a népet, és bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!’ Így magyarázta meg nekik: Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden  botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” (Mt 13,36-43)