Évközi 18. hét péntek
A tegnapi Evangéliumban hallottuk: „Te Péter vagy, és
én erre a szilára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt
rajta.” Bizonyos szempontból Krisztus Egyházának történelme nem egyéb, mint a
kimondva vagy kimondatlanul a kiirtására vállalkozó birodalmak – végső soron
minden birodalom, amely nem Péter hitvallására épül – rövid tündöklésének és
súlyos bukásának sorozata, miközben az Egyházból mindaz, ami valóban krisztusi,
mindvégig fennmarad. Az Egyházban is vannak gyalázatos bűnök, ezért időről
időre benne is bekövetkeznek kisebb-nagyobb összeomlások a viharok nyomán, de
ezek tisztító viharok, melyekből Krisztus Egyháza rendre megújhodva és
megerősödve kerül ki, mert Péter és az ő hivatala által Jézus Krisztus istenségébe
kapaszkodik.
Közvetlenül az Egyháznak az idők végezetéig tartó
fennállását kijelentő szavai után mondja az Úr Krisztus Péternek: „Neked adom a
mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön meg lesz kötve a mennyekben
is, és amit föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” Egy emberi
közösség – éppen mivel tele van bűnnel és botlással – csak akkor maradhat fenn
az idők végezetéig, ha birtokolja a bűnbocsánat kegyelmét. Egyetlen
világbirodalomban sincs bűnbocsánat, csak hol elfojtott, hol a mélyből
ellenállhatatlan erővel feltörő vágyódás a bocsánat után, és különböző emberi
mesterkedések a bűnök eltörlésére vagy letagadására – az értelmes ember azonban
megfogalmazatlanul is tudja, hogy csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket, senki más.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked, hogy Péterre és
utódaira bíztad a mennyek országa kulcsait, az isteni irgalmasság
kiapadhatatlan forrását. Add meg nekünk kegyelmesen, hogy újra meg újra
merítsünk ebből a forrásból, és a Te megváltó keresztáldozatodból fakadó
irgalomfolyam rajtunk keresztül is elérjen azokhoz az embertársainkhoz, akik a
bűnbocsánat hiánya miatt szenvednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése