Évközi 18. hét szerda

Évközi 18. hét szerda               
Jer 31,1-7 ; Mt 15,21-28
„Örök szeretettel szerettelek téged, azért vonzottalak kegyelemmel” 

„Abban az időben, mondja az Úr, Istene leszek Izrael minden nemzetségének, ők pedig az én népem lesznek” (Jer, 31,1) Isten nagyon sok megnyilatkozásában hangot adott már a régi időkben is, hogy népévé fogadja Izrael, vagyis Jákob leszármazottjait. Ez a tizenkét törzsből álló nép Egyiptom gazdag országában fejlődött komoly létszámú néppé. Onnan vezette ki őket Isten Mózes irányításával. Szövetséget kötött velük a Sínai hegy alatt. Negyven éves pusztai vándorlásban mindenható szeretetének millió jelével irányította vonulásukat a megígért végleges hazafelé. Közben oktatta őket az egy igaz Isten hitére, megtanította őket az önvédelemre, és mint komoly népet telepítette le őket a Földközi tenger és a Jordán folyó közötti zömmel hegyes vidékre. Ezt a hazát nekik rendelte örökre. Feltételül szabta, hogy maradjanak hűek Jahveh-hoz, az élő, egy, Igaz Istenhez. Csak neki szolgálnak, kerülik a bálványimádást, amely megrontotta az emberiséget. De nemcsak azt akarta, hogy ők ebben a hitben éljenek, hanem azt is megígérte nekik, hogy az ő utódaik közül születik majd a világ Megváltója, aki az egész világot újra Istenhez emeli. Évszázadok alatt segítette őket boldog és gazdag életre. A nép azonban lassanként a bálványok szolgálatára szegődött. E miatt Isten több birodalom hadjáratával elpusztította a már amúgy is két királyságra szakadt zsidóságot.  A leigázott választott népet azonban nem kiirtani akarta, hanem megjavítani. Ezért üzente Jeremiás prófétával:„Örök szeretettel szeretlek téged, azért választottalak kegyelemmel. Ismét felépítelek és te felépülsz. Izrael szüze; ismét ékeskedsz kézi dobjaiddal, és kivonulsz a vigadozók körtáncával” (3-4) Szűznek nevezi az Úr a százszor megalázott, rabságba vetett népét, akire azt mondta, hogy a bálványokkal kötött viszonya rosszabb volt, mint a házasságtörés. Népe megifjodik: ezt jelenti, hogy kézi dobbal, körtánccal vigadoznak majd az újra kezdett szabad élet örömétől. Isten ennek a boldog életnek alapját is biztosítja. Visszakapják termőföldjeiket, hogy bőven legyen kenyerük, szőlőt ültetnek, hiszen az a szív vidámságára termi majd a bort. Még azt is megígéri nekik, hogy többet nem kell félniük ellenséges hadak romboló támadásaitól: nemcsak gondozzák a szőlőtőkéket, de a termést is ők élvezik. A legszebb öröm majd azzal érkezik el az egész néphez, hogy Isten ünnepei közeledtével az egész nép Jeruzsálemre figyel. Készülődnek az igaz Isten templomába menni. Boldogan lesik a szomszédos hegycsúcsokat, mint régen, hogy lobognak-e már a Jeruzsáleme hívogató máglyalángok? Mert az örök szeretetű Isten újra hívja gyermekeit önmagához.„Zendítsetek dicsérő dalra és mondjátok: szabadítsd meg, Uram, népedet, Izrael maradékát!” (7) Ne felejtsük egy pillanatra sem, hogy ez az üzenet nekünk ugyanígy szól.