Az Irgalmasság Szent Éve 243.

A mustármag

„Egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda, és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, azonban amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között. (Mt 13,31-32) Mire figyelt föl Jézus, és hívta föl a hallgatói figyelmét? Bizonyára sok háziasszony volt közöttük, és ismerték a mustármagot, mert a csöppnyi magokat a kezükben megcsodálják, aztán a szemük ha netán fitymálná is, mondván: ebből meg mennyi minden kerekedik ki, ha használni szeretnénk? Igen ám, de a háziasszony emlékezetében felötlik a sok kedves élmény, amikor az asztalon a húsételek mellett színe és illata ínycsiklandozón kezd lengeni, és a család, esetleg sok vendég is ragyogó arccal felkiált: ez aztán a kiváló étek-nemesítő! Talán még ujjukkal csettintenek is hozzá. A gyomor pedig az orron keresztül felajzva alig várja, hogy a zsíros húsfalatokkal együtt vehesse munkába, mert az emlékek kiváló élményekről kezdenek regélni. Jézus egy másik élményre hívja fel a figyelmet: ez a csöppnyi kis magocska a nagyobb magvak közé esve nem esik kétségbe, hogy mindegyik más mag lenéz, de amikor versenyre kerül sor a kikelés  után, gyorsabban és magasabbra nő, mint a saláták és retkek garmada. Felnyúlik a kert szemrevaló szín és alakversenyző, finom ételeket kínálót zöldségek fölé. A konyhakert fölé röppenő kismadarak öröméneket kezdenek csicseregni: Nini! E hatalmas konyhakertben is akad kiálló versenyző: Uccu! Az ágai között a mi kis csemetéinknek micsoda remek fészket építhetünk! „Ismét más példabeszédet mondott" A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle” Aki evett már kovásztalan kenyeret is, nemcsak a kemencéből frissen kiszedett házi, mondom örömmel: édesanyám kenyerét, annak nincs mit magyarázni. A Szentírás is csak a sanyarúság napjait illusztrálva emlegeti a „kovásztalan kenyerek napjait” Az utolsó vacsora óta Jézus szavai mindennél nagyobb örömre váltották ezt a kifejezést: „Egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én Testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!”(Lk 22,19) Ez már a mennyei Kenyér.