Évközi 18. hét csütörtök

Évközi 18. hét csütörtök

Már az ember megteremtése is egyfajta szövetségkötés, hiszen Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Következésképpen a bűn pedig mindig szövetségszegés, felrúgása annak az ártatlan és tiszta kapcsolatnak, amely a Teremtő és teremtménye, a szerető és szeretett között eredetileg fennállt. Ezért volt szükség új és új szövetségekre – nem Isten, hanem az ember részéről –, s ezek sorozata alkotja az Ószövetséget. Itt és most azonban arról beszél az Úr, hogy Jeremiás által olyan szövetséget köt, amely „új”, vagyis az előzőekhez képest valamiben lényegesen más, mert ez a szövetség az ember oldaláról is tökéletesen meg lesz tartva. Ez az a pont, ahol le kellene térdelnünk, mint Gyümölcsoltó Boldogasszony és Karácsony ünnepén Jézus Krisztus születésének kimondásakor, mert az értünk emberré lett Isten Fia az, aki az Atyával való szövetséget soha meg nem szegi.

Jézus majd az utolsó vacsorán veszi ajkára Jeremiás szavait, hogy tudtára adja apostolainak, hogy bűneikkel együtt eleve belül maradnak a szövetségen, mert ő, aki vérével lemosta bűneiket, velük marad a Szentlélekben: „Törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükre írom.” Pünkösd óta nyilvánvaló, hogy Isten igazi „törvénye” nem a Tízparancsolat, hanem az ő belső, szentháromságos élete, amelyben a Szentlélek árad az Atyától a Fiúig, és viszont. Jézus istenségében egylényegű az Atyával, emberségében pedig egylényegű velünk. Ha mi hiszünk ebben, és bűneinket megvallva megtérünk hozzá, akkor ő részt ad nekünk isteni természetéből, beiktat bennünket örök istenfiúságának misztériumos valóságába.

Köszönjük Neked, Úr Jézus, hogy a szent keresztség által az új és örök szövetség tagjai vagyunk, s ezt vétkeink, bűneink, botlásaink sem törhetik meg. Óvj meg, kérünk, kegyelmeddel attól, hogy hűtlenül megtagadjunk Téged, s erőnek erejével kitépjük magunkat ebből a szövetségből, és segíts, hogy a gyakori, töredelmes lélekkel végzett szentgyónás, a rendszeres szentáldozás, a Szentírás figyelmes olvasása és a szívbéli elmélkedés által hűségesek maradjunk Hozzád.

Vianney-i Szent János atya, aki odaadó buzgósággal szolgáltad a Rád bízott lelkek üdvösségét, járj közben értünk, hogy egyre jobban szívünkbe fogadjuk az Úr törvényét, s így az ő élete mind inkább kinyilvánuljon bennünk.