Ha az
Egyházban igazságtalanságot és szeretetlenséget tapasztalunk, megtorlás helyett
inkább a kiengesztelődés előmozdítására törekedjünk. A hibát számon kérhetjük,
de a jóakarat és a segítő szándék ne szenvedjen kárt. Az Egyház mint igazi
közösség védheti belső békéjét úgy is, hogy tagjai közül kizárja azokat, akik
nem ismerik a törvényes tekintély intézkedéseit. De ilyen esetben ne
feledkezzünk meg imádkozni a megtévedt testvérért.
Az ember ösztönösen irtózik a szenvedéstől, az
erőszaktól, a haláltól, mivel harmóniára van teremtve. Ez mutatkozott meg az
Istenember Getszemáni kert-beli gyötrelmében - "Atyám, ha lehet, múljék el
ez a pohár!". Jézusban az Atya és az emberek iránti szeretet legyőzte ezt
az irtózást, ezt a félelmet. A vértanúk ebben követték és követik Jézust. Az
Isten és emberek iránti szeretet felülkerekedik bennük az ösztönös irtózáson.
Ennek az irtózásnak az alapja nem más, mint az önzés. Ez pedig nem lehetett meg
Jézusban, és nem lehet meg egyetlen igazi követőjében sem. Minden keresztény
hivatása az, hogy Isten és az emberek iránti szeretetből lemondjon önzéséről és
Krisztus követésében másokért éljen. Ez a mennyország kezdete a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése