Andrea Riccardi: Aleppóban és egész Szíriában megszűnt az emberség

Az olasz egyháztörténész, a béketárgyalások közvetítőjeként is ismert Szent Egyed közösség alapítójának írását közöljük, amely a Famiglia Cristiana olasz családi hetilapban jelent meg.

Mi történik Szíriában? Egy egész nemzet hal meg egy kegyetlen háborúban. Szomorúan egyszerű. A helyszínen azonban minden bonyolult: háború zajlik, amelynek résztvevői az oroszok által támogatott Asszad elnök erői, az Iszlám Állam, az amerikaiak által támogatott kurd-arab koalíció, a korábban az al-Kaidához kötődő al-Núszra Front és más fegyveres csoportok. A háborúk egybefonódnak. Az embereknek nincs hová menniük. Csaknem ötmillió menekült él külföldön. Több mint 600 ezer belső menekült tömörül a jordán határ mentén. Nehéz számba venni a halottakat, legyenek civilek vagy harcosok. Talán félmilliónyian lehetnek. Ferenc pápa mondta nemrég: „Elfogadhatatlan, hogy sok védtelen embernek – köztük sok kisgyermeknek – kell megfizetnie a konfliktus árát, a szív bezárásának árát, annak az árát, hogy a hatalmasokban nincs meg az akarat a békekötésre.”

Az aleppói képeken kibelezett épületek láthatóak. A város keleti, kormányerők által ostromolt részén 300 ezer ember él, akiket éhínség sújt és híján vannak a gyógyszereknek. A kormánypártiak és a felkelők közti összecsapások váltakozó kimenetelűek, de Asszadék végső győzelme a valószínű. Sokat szenved Aleppó másik része, amelyet a kormányerők tartanak ellenőrzésük alatt, és ahol a megmaradt keresztények laknak. Ahogy az egyik, városban élő fiatal nyilatkozta: „Aleppóban megszűnt az emberség.” Lebombázott kórházak. Meggyilkolt gyermekek. Felhívást tettünk közzé Aleppó „nyílt város” címmel (a közeledő ellenséges erőkkel szemben nem védekeznek, cserébe elvárják a támadóktól, hogy megkíméljék a lakosságot és az épített környezetet – a szerk.) Ki vette komolyan? Az amerikai légicsapásokkal támogatott kurd-arab koalíció el akarja űzni az Iszlám Államot, és elfoglalta a Rakkától 120 kilométerre található Manbidzs városát, a kalifátus fővárosát. Itt több mint egy hónapja agyonlőttek egy hattagú családot (köztük két gyermeket), hogy példát statuáljanak, mit tesznek azokkal, akik megpróbálnak elmenekülni. A barbárság kora. Öt éve tart. 2011 óta.

Kevés marad abból a Szíriából, amelyet korábban ismertünk. A helyzet humanitárius szempontból egyre súlyosabb lesz. Emellett a török–amerikai kapcsolatokban és a török haderők aktivitásában is meg lehet majd érezni a törökországi puccskísérlet hatásait.

Talán nemsokára megtartják a genfi tárgyalások újabb, harmadik fordulóját. Nem elég közleményt kibocsátani. Az idő telik: halottak, rombolás, fájdalom, menekültek. A hajthatatlanul szemben álló feleknek kompromisszumot kell kötniük. Ezt a kompromisszumot csak az amerikaiak és az oroszok tudják megkötni. Ezt követően hátra van még az ISIS elleni harc. Vannak az országnak olyan részei, ahol szerencsére nincsenek összecsapások: azok a helyek, ahol megszilárdult az egyik vagy a másik fél hatalma. És mindenek felett, a szíriaiak nagy részében a fájdalom nagy békevágyat érlelt meg.

Megismerkedtem egy gerillával, aki tegnap még a háború meggyőződéses híve volt, ma már a békét keresi. Nem szabad elvesztegetni az időt: halljuk meg ezt a békevágyat! Ez egy olyan gesztus, amely eltörli majd öt évnyi háború felelősségét. Azzal az aleppói fiatallal együtt kiáltjuk: „Szíriában megszűnt az emberség!” Mihamarabb vissza kell térnie.