A pakisztáni tankönyvek gyűlöletet keltenek a keresztények ellen

A pakisztáni püspöki kar által alapított Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága (NCJP) nyilatkozatában aggodalmának adott hangot annak kapcsán, hogy a pakisztáni állami iskolai tankönyvek nagy része számos olyan utalást tartalmaz, amelyek gyűlöletet keltenek a diákokban a nem muszlimokkal szemben.

A L’Osservatore Romano vatikáni napilap augusztus 6-i számában Van, aki gyűlöletet és békétlenséget vet címmel írt a témáról. „A probléma nemcsak a kisebbségek kérdése, hanem az egész nemzetet érinti – hangsúlyozza Cecil Shane Chaudhry, a Pakisztáni Katolikus Püspöki Konferencia által 1985-ben létrehozott Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága (National Commission for Justice and Peace – NCJP) elnöke, és azt kéri, hogy a kormány foglalkozzon az üggyel.

A társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozó püspöki bizottság tanulmányt készített a pakisztáni iskolai tankönyvek vallási és etikai vonatkozásairól, és ennek eredményét mutatták be, egyúttal jelezve, hogy a katolikus egyház kész együttműködni a kormányzati szervekkel.

A negyvenoldalas tanulmány rámutat, hogy valóságos kapcsolat létezik az iskolai könyvek uszító hangneme és a mindjobban növekvő erőszak és vallási fanatizmus között.

„Amikor középiskolás voltam – magyarázta Cecil Shane Chaudhry a dokumentum sajtótájékoztatóján –, büszkén olvastam a tankönyvekben az apámról, aki országosan ismert repülő, katolikus tudós és aktivista volt. Mire egyetemista lettem, az ő neve, a többi hasonló, nem muszlim jeles emberével együtt elhalványodott, aztán eltűnt. Ezek a szándékos változtatások kongatják meg a vészharangot.” A püspöki bizottság vezetője megjegyezte: „Pakisztán és Afganisztán az a két dél-ázsiai ország, amelyek iszlám tanításra köteleznek, miközben kizárnak minden más vallást a programjaikból. Amióta Pakisztánban az iszlámábádi hatóságok 2006-tól elindították a nevelésről szóló párbeszédet, a katolikus nevelők a tanulmányi rendszer megreformálását kérik.”

A pakisztáni Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága tanulmánya saját felmérésre hivatkozva megállapítja, hogy az államilag jóváhagyott tankönyvek 74 százaléka militáns magatartásra és gyűlöletbeszédre hív fel a nem muszlimokkal szemben. A tanulmány idéz egy tipikus példát, melyet a tálib szélsőségesek uralta Pesavar város iskoláiban használt történelemkönyvekben lehet olvasni: „Az angolok a kormányt a muszlimok fölé rendelték, hogy ők a muszlimokat ellenségüknek tekintsék, és elzártak tőlük minden lehetőséget a fejlődésre. Ennélfogva nem maradt már lehetőségük a muszlimoknak, mint hogy harcoljanak az angolok ellen. Az angol pásztorok pedig erőszakosan a keresztény hitre térítették a helyi lakosságot.”

„Ahogy meghosszabbodik a szakáll, úgy rövidül meg az emberiesség” – foglalja össze a változást Cecil Shane Chaudhry, aki szerint az egész jelenség legfájdalmasabb mozzanata, hogy a keresztény és más felekezetű iskolák diákjai ugyanezeket a könyveket kötelesek használni, hogy elkerüljék a lehetséges retorziókat.