Évközi 19. vasárnap

Évközi  19. vasárnap      
Bölcs 18.69; Zsid 11,1-2.8-19; Lk 12,32-48
„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot”

Urunk, Jézus Krisztus szorgalmasan dolgozott tizenkét éves kora óta, amíg be nem töltötte harmincadik életévét. Jó példát adott az embereknek, hogy mindenkinek dolgoznia kell, és így kell biztosítania mindennapi kenyerét. Harminc évesen abbahagyta a kenyérkereső munkát, el kellett kezdenie az evangélium hirdetését. Élete minden napját az Istenatya akarata szerint töltötte. Küldetésének munkás formája után vállalta a rövid tanító időt, majd az iszonyú szenvedést Atyja akarata szerint. Mindnyájunknak példát adott arról, hogy kell az életünket egy felsőbb akaratnak, a fölséges Istenatya velünk kapcsolatos élettervének megfelelően teljesíteni. Ezért kell naponta imával kérnünk, mutassa meg nekünk, mi az akarata, és tudjuk teljesíteni azt. Mindezt a Zsidókhoz írt levél mai részlete szerint hittel kell keresnünk, elfogadnunk. Az evangéliumban arra ösztönöz minket, hogy ne féljünk ettől az életfelfogástól, mert Atyánk így adja nekünk az országát, az akaratának megismerését, jóakaratú teljesítését. Isten országa az igazság és szeretet megvalósítása. Az igazsággal megismerem Isten akaratát, a szeretettel megvalósítom. Mindenképp arra kell törekednem, hogy ezért ne követeljek földi viszonzást. Hagyjam, hogy Isten gyűjtse össze nekem jó tetteimet, és a mennyországban, mérje ki a nekem járó jutalmat, a mennyei boldogság intenzitását. Ez az Isten beteljesült országa, ami örökké tart, vagyis nem változik, nem devalválódik, nem szűnik meg soha. Halljuk meg ma: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” Azt a földi országot, amelyben lakni és dolgozni lehet, hogy az igazság tanításával és a szeretet állandó, önzetlen árasztásával olyan földi közös életet hozhassunk létre, amelyben élni jó. A Bölcsesség könyvének ma olvasott részletében a zsidók megmeneküléséről hallunk. Isten milyen módon adta nekik a rabszolgaság után a boldog szabadságot. A Zsidókhoz írt levél részlete arról tanúskodik, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára engedelmességével hogyan alapozza meg a zsidók honfoglalását. Őseink hét törzse milyen kis nép volt Ázsia és Kelet-Európa óriási sztyeppéin. Az Atya egy hatalmas, zárt hegykoszorú ölelésébe irányított bennünket. Nekünk szólt a nagy germán, szláv, majd a mérhetetlen nyugati új népek tengerében szétnéző magyaroknak :„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot” Szent István megkapta Jézus Édesanyját Nagyasszonyunknak  megteremtette az igazság és szeretet alapján az új, keresztény Magyarországot. Sok vészben megőrzött minket. „Ne félj, te kisded nyáj! Megnövellek. Maradj hű hozzám, Isten nevében élj.