Az Irgalmasság Szent Éve 254.

Az első kenyérszaporítás

Az Isten Országának kezdete, az Egyház. Jézus Názáretben. „Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő  ereje? Nem az ácsnak a fia?  Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket? És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete. Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tet.” (Mt 13,53-58) Jézus karrierjét nem Názáretnek köszönheti. Amikor a zsidók ős apját, Ábrámot Isten kiválasztotta, hogy a bálványimádásba süllyedt emberiségből indítsa el a világ megváltását, egy csomó tekintélyes zsidót ösztönzött arra, hogy egy jelentéktelen törzsből, József, kisebbik fiának, Efraimnak törzséből származzék Sámuel próféta, aki kenje fel Sault királynak, majd amikor elvesztette Isten kegyét, akkor a betlehemi Jesszének a legkisebb fiát, Dávidot kenje felt királlyá. Dávid Isten választottja volt. Élete vége felé egy másik próféta, Nátán értesíti arról, hogy az ezer évvel későbbi leszármazottja lesz majd  a világ örökös királya, akit egy szeplőtelen Szűz szül, és Mária lesz a neve. (Lk 1,26-33) Jeruzsálem pusztulása előtt Mikeás próféta megjövendöli, hogy a Messiást Édesanyja Betlehemben szüli meg, bár akkor már Názáretben lakik. Nem ő, hanem Isten rendezi így el a római császár öntudatlan közreműködésével (Lk 2,1-7) Nagy Heródes római helytartó, király elől Isten Egyiptomba menekíti Fiát, és onnét pár év múlva visszarendeli Zsidó országba, Szent József dönt újra Názáret mellett. Ezt a helyzetet használják ki a zsidó főtanács vezetői, és nem teszik fel Jézusnak a kérdést a döntő tárgyaláson (és azóta sem, soha: Te Názáreti Jézus tulajdonképpen hol születtél?) Mikeás prófétát persze mindenki tudja idézni: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled szülik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza, Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz, vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig.  Ő maga a béke lesz”(Mik 5,1-4a)Keresztelő János halála. „Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak --, feltámadt, innen van benne a csodatevő erő. Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. János ugyanis figyelmeztette: Nem lehet a tiéd! Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. Az - minthogy anyja előre kitanította, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!’ A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek és hírül adták Jézusnak” (Mt 14,1-12) Sajnálatos tény, hogy az emberek egy része veszi magának a bátorságot, azt képzelve, hogy Isten helyett ő lehet az élet ura. Az elszámolástól azonban nem menekül meg senki.