Az Irgalmasság Szent Éve 299.

Az ötödik pecsét feltörése

 „Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatáraik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket” (Jel 6,9-11) Az ötödik pecsét feltörésekor a vértanúk kivégzésükért kérnek igazságszolgáltatást. Érthető a követelésük, hiszen esetükben nemcsak azt hangoztatták a pogányok, hogy a keresztények vétkesek, mert meggyalázzák a régi pogány bálványokat, akiknek a mindenkori császárok hatalmas birodalmukat köszönhetik, a keresztények nem akarnak sem a hit, sem az erkölcsök terén alkalmazkodni hozzájuk.Más a munkamódjuk, a családi életük és időnként akadnak súlyos gondok társadalmi szinten is. Ilyen eset volt Róma ősi házsorainak felgyújtása Néró császár uralkodása idején. Néró szégyellte, hogy ezek a szegénynegyedek rontják a főváros színvonalátt, de a szegénység nem tudott megfelelő tőkét biztosítani művészi igényéhez. Jó alkalmat teremtett a művészi vágyainak fitogtatására egy álma: Róma égése remek hátteret jelentett neki, hogy a lángoló putrik fénye mellett a maga aranyháza erkélyén legújabb versét szavalhatja. Amikor az otthonától megfosztott szegények megtudták, hogy a nyomornegyednek ezért kellett elpusztulnia, hogy a császár művészi hajlamait élvezze, nagy lett a lázadás. A császár ettől a fordulattól megrémült, és ráfogta a pogány életstílustól elrettenő keresztényekre ezt a szörnyű lépést: a keresztények lehettek a tettesek. Így kezdődött el a két és fél évszázados keresztényüldözés: amíg a császár a vatikáni birtokán szórakozott, remek pogány körítést adtak a lángoló máglyákon szenvedő keresztények. Nem csoda hogy a mennyországban sem feledték el az ilyen borzalmas tetteket Jézus hívei. Várniuk kellett a 312-es fordulatra, amikor az utolsó nagy császár, Diokléciánusz megundorodott ettől az életformától, lemondott és lemondatta három uralkodótársát is. A két mellékcsászár fia: Konstantínusz és Maxentiusz vívott óriási csatát Róma közelében a Milviuszi hídnál. Konstantinusz édesanyja Szent Ilona kereszténynek nevelte fiát. A csata előtti éjszakában egy kereszt ragyogott fel az égen ezzel a felirattal körülvéve: E jelben győzni fogsz! Az egész óriási tábora keresztet festett fegyvereire, és iszonyatosan nagy harcban legyőzte a pogány Maxentiuszt. Ettől kezdve megszűnt a birodalmi keresztényüldözés Rómában, megnyugodhattak a keresztény vértanúk fájdalmai a mennyei boldogságban.
A hatodik pecsét feltörése. „Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csilagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa a földre hullatja éretlen fügéit, ha a szél rázza. Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?’ (Jel  6,12-17) 1965-ben ezt üzente Szűz Mária a garabandáli falucska négy kislányának Szent Mihály arkangyallal: „Nincs szívem  elétek állni és megmondani: két és félezerszer jártam nálatok, könyörögtem, hogy térjenek meg a bűnösök. Nem tértek meg! Az Atyaisten azt üzeni:1846-ban La-Salette-ben adtam át az Atyaisten üzenetét: Térjetek meg, mert különben nem várok tovább a nagy büntetéssel. Miután 1858-ben Lourdes-ban, 1917-ben Fatimában és 1951-1965-ben több mint kétezer alkalommal voltam ezzel az üzenettel Garabandal-ban is eredménytelenül, a bejelentett büntetés be fog következni. 1965-ben mintegy 15 éves látnok, Concíta  előre jelezte a büntetés kezdetét.