Aleppó poklában keresztény és muszlim gyerekek imádkoznak a békéért

Több száz keresztény és muszlim gyermek gyűlik össze október 6-án Aleppóban és egész Szíriában, hogy azért imádkozzanak, legyen vége a háborúnak, az erőszaknak, köszöntsön béke az országukra. A ferences atyák kezdeményezéséről Butrosz Marayati örmény katolikus érsek adott hírt.

Az aleppói iskolák diákjai egy felhívást is aláírnak és ujjlenyomatukkal megpecsételnek, amelyben azt kérik a világ hatalmasságaitól, vessenek véget az öldöklésnek, különösképpen a gyermekeket sújtó kegyetlenségnek. „De legfőképpen imádkoznak. Imádkoznak kortársaikért. És bízunk abban, hogy a gyerekek imádsága erősebb a miénknél” – mondta az örmény katolikus püspök.

A Save the Children szervezet beszámolója szerint Aleppó keleti részében az utóbbi napok áldozatainak nagy része gyermek. A Shafaq nevű szír mentőszolgálat alkalmazottai elmondták, hogy a napokban az általuk szállított sebesültek 50 százaléka és a területen fekvő kórház ellátottjainak 43 százaléka gyermek. Az orvosuk erejüket megfeszítve dolgoznak a megmentésükért, de így is gyermekek halnak meg kórházi folyosókon, mert alapvető orvosságok sem állnak rendelkezésre, nincs antibiotikum, nincsenek megfelelő felszerelések, így lélegeztetőgép sem. A sürgős eseteket másik kórházba kellene szállítani, de az utak le vannak zárva.

„A tábori kórházak, ahol dolgozunk, az összeomlás szélén állnak, és közben továbbra is sok sérültet szállítanak ide, főleg gyerekeket és nőket. A betegeket a kórház folyosójára kell fektetnünk, nincsenek lélegeztetőgépeink azok számára, akiknek sürgősen oxigénre lenne szükségük… Napi 24 órában, megállás nélkül dolgozunk” – mondta el az egyik kórház orvosa, Abu Radzsáb. Az emberi jogi szervezetek becslése szerint júniusban legalább 100 ezer gyermek rekedt Aleppó megszállt keleti területén.

Joseph Tobdzsi, Aleppó maronita püspöke elmondta, hogy a város keleti részén mintegy 300 ezer ember él. Szerdán a kormány és a hadsereg felszólította a felkelők által megszállt térség lakosságát, hogy hagyják el a környéket, ennek érdekében megnyitották az utakat. Sok család el is ment, számukra lakhatást biztosítottak a katonaság által felügyelt terülteteken, ugyanakkor nem történt meg a tömeges kitelepítés. Az ultimátum a napokban lejár, és az emberek félnek, hogy ezt követően újabb erőszakhullám veszi kezdetét.

A püspök elmondta azt is, hogy a keresztények a lehetőségeikhez mérten igyekeznek megélni hitüket, a köztük lévő közösséget. A cserkészek idén is elmentek táborozni. A krakkói Ifjúsági Világtalálkozó idején megrendezték az „aleppói ifjúsági világtalálkozót”, több mint ezer résztvevővel.

Véleménye szerint nem lehet tudni, hány keresztény él ma Aleppóban, a számuk napról napra változik. „Nem az a fontos, hogy ezren vagy százezren vagyunk, hanem az, hogy megmaradjon a keresztény jelenlét ott, ahol az évezredeken át megvolt. Akkor is, ha csak egy kis maradék, Izrael maradéka. Vannak keresztények, akik ott maradtak az Iszlám Állam által meghódított területen. Még Rakkában is élnek keresztények. Visszavonultan élnek, fizetik a dzsizját (a nem muszlimoknak kötelező adót – a szerk.). Kicsiny jelei ők annak, hogy a keresztények egy sérülékeny, védtelen csoportja még a dzsihadisták uralma alatt is képes élni. Nekünk, lelkipásztoroknak az a reményünk és a felelősségünk, hogy segítsünk a keresztényeknek megélni a hitet, a reményt, a szeretet az adott körülmények között” – vallja a 45 éves maronita püspök.

Elmondta, hogy összegyűjtik az elrabolt és megszabadult keresztény társaik történeteit. Hihetetlen történeteik vannak arról, hogy Krisztus-hívők, akik nem tanultak teológiát, csak egyszerű imádságokat ismernek, amikor a torkuknak szegezték a kést, azt mondták, a legdrágább kincsük a Jézus iránti szeretetük, és ezt nem tagadják meg, bármi történjék is.

A püspök hozzátette azt is, hogy létük nem függ a nyugati egyházak segítségétől, és nem is szeretnének eszközök lenni ahhoz, hogy egymásnak bizonyítsák segítőkészségüket. Náluk a szeretetszolgálat, a Caritas mindenkit szolgál, muszlim testvéreiket is.