Az Irgalmasság Szent Éve 304.

A győztesek serege

„Ez után akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Nagy szóval kiáltották és mondták: Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak! Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván: ’Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen” (Jel 7,9-12) Tudnunk kell, hogy a Teremtő Isten az ősszülőket és leszármazottaikat úgy szándékozott a földre küldeni, hogy onnan teljes emberi épségükben kerüljenek majd a mennyországba. Amikor ettek a tiltott fáról, ez a kiváltságuk megszűnt, az ítélet gyermekeiket is sújtotta. Mindenkinek meg kellett halnia, a testből kiszállt a lélek, a testet el kellett temetni, a lélek pedig vagy a tisztítótűzbe került, vagy a pokol tornácára. Szenvedniük nem kellett, de csak a megváltás, Jézus Krisztus kereszthalála szerezte vissza nekünk az ősszülők bűne után a jogot, hogy feltámadása után a negyvenedik napon kinyithatta a pokol tornácának ajtaját. Valamennyi üdvözült lélek Jézus mögé sorakozott az Olajfák hegyére, majd a Megváltó mögött a mennyország kapuja elé emelkedtek. A mennyek kapuját Urunk nyitotta ki, és minden addig üdvözült lélek birtokba vette a világ kezdetétől nekünk készített országot.