Évközi 26. vasárnap

Évközi 26. vasárnap
Ám 6,1a. 4-7; 1Tim 6,11-16; Lk 16,19-31

Salamon király utolsó éveiben nem mindig alkalmazkodott a bölcsesség erényéhez. Az istenes bölcsesség erénye ugyanis arra tanít, hogy lehet minden feladatunkat úgy vállalni és elvégezni, hogy az biztosítsa az örök boldogságot, annak lehetőleg minél magasabb fokát és intenzitását. A híres bölcs ifjú figyelme egyre inkább arra korlátozódott, hogyan lehetne minél gazdagabb és sikeresebb uralkodó. Az igazi bölcsesség növeli az isteni igazságok magasabb szintű ismeretét. Ezek segítségével kerül önmaga is közelebb Isten végtelen nagyságához és alattvalóit is képessé tudja tenni ugyanerre. A földön kell ezeket az ismereteket megszerezni, a mennyországban nincsen alapképzés a hittanból. Aki nem az önzetlen szeretet gyakorlását tartja egyedül fontosnak, hanem önzésbe merül, annak értékei a halála után mind a földön maradnak. Isten végtelenül igazságos: kizárólag a másokat segítő szeretetet jutalmazza. A fiatalon a világ legbölcsebb uralkodójából ostoba bálványimádó és önző király lett. Isten azzal büntette meg, hogy halála után Izrael tizenkét törzséből tízet elvett a trónörökösnek kijelölt fiától, Roboámtól. A második büntetése pedig az volt, a tíz törzset egy elcsapott munkavezetőjének adta az Úr. Így két ország lett a zsidó népből. Közös bűnük volt a bálványozás elterjesztése, és az egyre gyarapodó fényűzés miatt a szegény adófizetők teljes megnyomorítása.  Isten Júdából, a déli országból küldött egy szegény pásztort az északi országba, hogy ott Isten üzeneteit közvetítse a jeruzsálemi templomtól és az Úr által rendelt áldozatoktól elszigetelt népnek Izrael országban. Ámosz kemény beszédekben ítélte el a bálványozást pártoló királyokat, az igaz hit megrontóit, de ugyanolyan keményen bírálta az egyszerű nép sanyargatását is. A vezetőknek legfontosabb dolga lenne a rájuk bízott egyszerű népről való gondoskodás. „Jaj a gondtalanul élőknek Sionban, és Szamaria hegyén az elbizakodottaknak! Elefántcsont ágyakban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből” (Ám 6,1.4) Ezeket adó címén veszik el a szegényektől. Ha pedig az adót fizetni már nem tudják, akkor elveszik a gazda földjét. Ha a föld is elfogyott, akkor a családfő eladja önmagát rabszolgának, de fizetnie kell a tivornyákat.„Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak: korsóból isszák a bort, finomolajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak”. (5-6) (Az Egyiptomba rabszolgának eladott Józsefnek két fia született. Ezek utódai voltak a két vezértörzs az északi országban) Isten ezt a kegyetlen népsanyargatást éppen úgy bünteti, mint a bálványimádást, hiszen ez a világi elöljárók küldetésének megcsúfolása. Kr. e. 722-ben az asszírok fogságába kerül a nép java. Szétszórták az élve  maradt népet az egész birodalomba.